Amit a rózsának mondtak

Amit a rózsának mondtak, hogy kinyíljon,

azt nekem mondták, itt, a mellemben.

Amit a ciprusfának mondtak,

hogy erős legyen, és egyenes,

amit a jázminnak mondtak,

hogy olyan legyen, amilyen lett, –

bármi is tette a cukornádat édessé,

bármi tette Chigil falu lakóit Turkesztánban

olyan barátságossá,

bármi is az, ami engedi a gránátalmát úgy elpirulni,

mint egy emberi arc, azt most, nekem mondják.

Én pirulok el. Bármi is rejtette az ékesszólást a nyelvbe,

az most itt történik.

A nagy raktárépület kapui nyitottak;

megtölt a hála, rágok egy cukornádat,

szerelemben az Egy-gyel, akihez minden tartozik.

(Jalal al-Din Rumi, 1207 – 1273; What Was Told, That – From The Soul of Rumi: A New Collection of Ecstatic Poems, translated by Coleman Barks; angolból ford. Grandpierre Atilla, 2016. április 11-én, a Költészet Napján)

https://www.poets.org/poetsorg/poem/what-was-told