A Napkirályság mágusai – újra megjelent a Királyi mágusok ősnépe – a magyar!

A Napkirályság mágusai – újra megjelent a Királyi mágusok ősnépe – a magyar!

Újra kapható a sokat keresett, hónapokig hiánycikk könyv: a Királyi mágusok ősnépe – a magyar!

Egy könyv az emberi öntudat kigyulladásának kozmikus jelentőségéről!

A Fény újjászületésének időszakában, a téli napfordulón, Karácsony ünnepén még teljesebben bontakozik ki az emberiség sorsa, kozmikus rendeltetése!

Az emberiség történelmének kulcsszereplői: a mágusok. Ez a könyv a mágusok történelemben játszott szerepét mutatja be.

Az EGY őseszméjét, a magyar nemzeti jelképek eredetét. Ennek fényében a magyarság az emberiség névadó népe, a bölcsek népe, azé a bölcsességé, amitől a Homo Sapiens, a Bölcs Ember, bölcs.

A bölcsesség a régi időkben a mágusok tudását jelentette.

Bepillantani a mágusok bölcsességébe nem akármilyen élmény!

Részlet a könyvből:

Nemzeti jelképeink páratlan tudományos világképet őriznek

Az EGY őseszméjének titkai. A Hármas Egyháromság világrendszere

 

A kultúra eredeti jelentésének megértéséhez a Világegyetemet és szervezetünket egységes egésszé szervező EGY fogalmát kell megvizsgálnunk. Az EGY ősjelentése nemcsak az emberi kultúra, hanem egyben magyarságunk, világképünk lényege. Ipolyi Arnold (Ipolyi, 1854/1987, 3) ezzel kezdi „Magyar Mythologiá”-ját. Ideje felfedeznünk, mit is jelentett őseink számára az EGY fogalma. Ősi nemzeti zászlónk és 1848-as címerünk központi jelképéről van szó. Ha sikerül megértenünk, mit értettek őseink az EGY eszméje alatt, bepillanthatunk a magyar érzésvilágba, őseink lelkébe, észjárásába. Az EGY őseszméjének megismerése segít magyarrá lennünk, emberré válnunk, talpra állnunk (Grandpierre, 2005b).

 

Talán a kultúra legalapvetőbb fogalma az EGY eszméje, hiszen a Világegyetem ősi eszméjében rejlő magas-tudást éppúgy magában rejti, mint a mai Isten-fogalmunk kialakulását megelőző korszakunk világképét. Gondolkozzunk el azon, mi lehet az oka, hogy a magyar nyelvben az Egyház szót az EGY-ből képezzük. Vegyük észre, hogy a magyar rovásírásban a GY (╪, olvasata: EGY; másik olvasata: IGE, illetve fordítva: EGI; Forrai és Andrássy Kurta, 1976, 6) jele egyenlő szárú kettős kereszt, ami pedig egyik legközpontibb nemzeti jelképünk (lásd pl. 1848-as nemzeti címerünkben is, lásd 1. kép).

 

Nemzeti címerünk 1848-ban

1. kép. Magyar nemzeti címer 1848-ból, Árpád-sávokkal, hármas halommal, rajta korona, rajta az EGY jele az egész címer legkiemelkedőbb jelképe. Figyeljük meg, hogy az EGY-et jelentő kettős kereszt szárai itt egyenlők, ahogy ezt a magyar világfelfogás megköveteli.

 

 

Gondoljuk meg, miért fordulhat elő, hogy az EGY jelképét három vonalból alkottuk meg? A római számoknál az ’1’ jele: | , vagyis egyetlen vonal. Természetes, hogy az ’1’ számnevet egy jellel ábrázoljuk. Mégis, a magyar rovásírásban nem egy, hanem három jellel ábrázoljuk az egyetemes, kozmikus ’EGY’-et, jele két egyenlő hosszúságú vízszintes, és egy függőleges vonal: ╪. Világos, hogy amikor a „három” jelenti az „EGY”-et, akkor a hármasság egységéről: Egyháromságról van szó. E következtetésünk pedig a magyar ősvallás felé vezet, mégpedig az „EGY” ősi „szent” jelentését megelőző és megalapozó felfogás felé, hiszen az ősi magyar Egyháromság a keresztény Szentháromság eredeti forrása. Mindmáig észrevétlen maradt, pedig rendkívül figyelemre méltó, hogy magyar Egyháromság eszméje a világ legnagyobb ősvallásaiban is központban áll – az indiai „három gúná”-ban (sattva, rajas, tamas; anyag, élet, szellem) éppúgy, mint a kínai „három kincs” (jing, chi és shen; anyag, életerő, szellem) eszmekörében. A többezer éves ind filozófiában a megnyilvánulatlan prakriti (Egy, Isten) lényegét a három gúna (a Világegyetem három alapelve) adja. Nevezetesen „tamas” a sötétség, a tehetetlenség, az anyag elve; „radzsas” az energia, a cselekvés, a változás, az élet elve; „sattva” a fény, az értelem, az öntudat elve. „Radzsas”, az élet elve az egyetlen dinamikus elv, a másik két elv az élet teremtménye, az életet szolgálja. Modi professzor (Modi, 1926) és Aradi Éva (Aradi, 2005) könyveiből tudjuk, hogy a szkíta-magyar-hun kultúra alapvető hatást gyakorolt az indiai történelemre. Ami a kínaiakat illeti: őskultúrájukban kimutatható a hun világfelfogás uralkodó szerepe, és az agyaghadsereg ábrázolásaiban szereplő magyaros, bajszos, európai alkatú harcosainak létszámából ítélve a hunok a kínai népességben nagyon is jelentős arányt képviseltek. Tény, hogy a mai Kína lakosságának 93%-át adó „han” nép hun eredetű (lásd alább). Kínai krónikaírók feljegyezték, hogy a hun zenét be kellett tiltaniuk ahhoz, hogy ne vegye át az uralkodó szerepet a kínai zenekultúrában! A kínai filozófia, az univerzalizmus a Világegyetemet szerves egésznek, élő szervezetnek tekintette – minden bizonnyal hun-magyar hatásra. Az indiai „három gúna” és a kínai „három kincs” szoros kapcsolatban áll az „Élő Világegyetem” nemrég feltárt világképével (GA, 2002, 2004, 2005, 2006), amely megegyezik az ősi magyar világképpel (GA, 2005b), s amiben a Világegyetemet három elv alkotja: az anyag, az élet és az öntudat elve. Az indiai filozófiában éppúgy, mint az Élő Világegyetem világképében az ÉLET a központi elv, hiszen amikor meghalunk, szervezetünk EGY-sége, a test-lélek-szellem háromságának egysége felbomlik. Az ÉLET elvétől EGY a szervezetünk. Hasonlóan: az Élet elvétől EGY a világ. Az Élő Világegyetemet a kozmikus élettevékenység szervezi egységes egésszé. Csak az Élet által tarthatja fenn az EGY épségét, egységét.

 

A függőleges vonal tehát az EGY rovásjelében: ╪ – az Élet jele, mert az Élet elve fogja össze Egyháromsággá a másik két kozmikus elvet. Valóban, az indiai három „guna” (elv) közül az élet elvének a neve: királyi (rádzsa=király), ahogy a kínaiban is a „chi”, az életelv a legfontosabb. Az Élő Világegyetem hármassága, az anyag-élet-öntudat, egyetlen egységes egészet, EGY-et alkot; teljesen megfelel az egyéni testhez kötődő test-lélek-szellem, vagy az atom-érzés-gondolat hármasságoknak. És mivel ez a világszemlélet alapját adó hármasság a Világegyetem lényegét írja le, az EGY nem más, mint maga az Élő Világegyetem. Ha tehát mi magyarok Egyháznak nevezzük vallási intézményünket, akkor ezzel azt fejezzük ki, hogy EGY az Isten, és ez az EGY-Isten egyenlő az Élő Világegyetemmel!

 

Nézzük ennek fényében, mit ír a Magyar Nyelv Történeti-Etimológiai Szótára (1984, rövidítve: TESZ) „egy” szavunk eredetéről? „Vitatott eredetű.” Mit jelent ez a gyakorlatban? A vitatott eredet rendszerint azt jelenti, hogy nem tudták semmiféle más nyelvre visszavezetni, vagyis magyar eredetű. Annál is inkább, mert 1984-ben Magyarország nem volt független ország, és az akkori nyelvtudósok elsősorban az idegen érdekeket szolgálták. A TESZ ennek jegyében finnugor származtatásokra tesz kísérletet, az „egyik” mutató névmásból, illetve az „egyikük” személyi birtokos ragból. Ha így van, akkor mutató névmásról, vagy személyi birtokos ragról neveztük volna el egyházunkat, ami nyilvánvaló képtelenség. De nézzük meg a Czuczor-Fogarasi féle szótárt (Czuczor és Fogarasi, 1862, 2: 26). Ebben „egy” szavunk rokonai: a héber „echad”, a káldeus „ec, echad” a perzsa „ék”, a szanszkrit „éka”, lengyel s más szláv „jeden”, s a magyar ék v. hegy (valaminek a csúcsa, hegye). Közelítünk az ősvallás fogalomköréhez, hiszen a hegyek csúcsán tartották a magyar ősvallás tudósai-papjai, a mágusok az éggel eggyéválás ünnepeit. A „hegy” attól hegy, hogy ék alakú jellegzetessége, hegye van, olyan hegye, éke, amely ék egyenesen az Egy-be, az égbe fúródik. A TESZ szerint első előfordulásaiban az „egy”-et „ig, igg, ég”-ként is írtuk. Igen – az EGY egylényegű az éggel. EGY szavunk EGY-ház szavunkban eszerint ÉG-HÁZ-at jelent. Egy-házunk az Ég Háza, az EGY Háza, a Világ-EGY-etem Háza. A világ EGY. Az Isten= EGY. Az ÉG az EGYtől kapta nevét. Amikor felnézünk az égre, az EGYet látjuk. A Végtelen EGYet, hiszen nem csupán szemünkkel, hanem értelmünkkel, egész szervezetünkkel látunk, a bennünk az EGY látványától feléledő kozmikus szervezőerővel látunk. S amikor érzéseink, gondolataink megelevenednek, felragyog előttünk a végtelen csillagvilág a maga EGYségében. Érzéseinktől, gondolatainktól a világ Egésszé válik. Érzéseink, teljes megértésre törekvő kozmikus szervezőerőnk kikapcsolása esetén viszont egy elidegenedett, gépies, felszínes nézés lesz az ősi látás egységéből. Ha a modern, elidegenedett világban „minden egész széttörött” – ez csak látszat, mert valójában, teljes belső értelmünket mozgósítva érzéseink, gondolataink a csillagos égbolttal összekapcsolódva újra EGY mivoltában képesek felfogni a világot. És mi emberek is csak így lehetünk újra egésszé, ha a bennünket egységes egésszé szervező belső életerő egészével fogjuk fel a világot. S ha a teljes bennünk élő egésszel fogjuk fel a teljes külső világ egészét, akkor ismerjük fel a teljes igazságot. Az EGYtől, ettől a végső, legmagasabb, legfölemelőbb egységtől ered az egészség, az igazság.

 

Az egésszé válás a Természet, az Élet akarata. A bennünk lakó életerő az, amely bennünket gyógyít, helyreállít, éppé és egésszé tesz. És ha valami egésszé válik, akkor válik igazzá. Az igazság és az egészség, ahogy az ige és az igen, egyetlen tőről fakadnak a magyarban. Csak az igaz ige igéz igazán, mert csak az igazság az igazi egészség. És ide tartozik az „ego”, az én, hiszen az én sem más, mint személyiségünk éltető magja, égi forrása. Énünk a kozmikus biológiai szervezőerő, vagyis az Ég szülötte, az EGY eszméje emberi szervezet alakját öltve. De honnan ered „én” szavunk? Éppen annak felismeréséből, hogy Énünk az Ég szülötte, tehát az Ég Énünk anyja! Az EGY Anya, Ana neve ősidők óta közkeletű, mint Természet Anya, a magyar kultúrában Boldogasszony ANYA! Boldogasszony=Világegyetem! Ezért világít Boldogasszony minden porcikája minden ábrázolásán! És Énünk ebből az Élő Világegyetemből fakad, s épp mivel egylényegű Természet Anyával, mert Természet Anyából fakad, ezért neve őrzi Anya szavunk alakját, csak épp szűkebb értelemben, s ezt jelzi az „a” mély hangrendű magánhangzó „é” magas hangrendűvé válása.

 

Az Élő Világegyetem az élet három fő megjelenési formája alapján háromféle módon jelképezhető: növényi, állati és emberi alakban. Növényi alakja a Világfa, állati alakja a minden porcikájában világító Csodaszarvas, emberi alakja csillagokkal és Nappal világító Boldogasszony. Boldogasszony egyben e hármasság egysége! Boldogasszony=EGY! Ebből a magyar gondolatból fakad világszerte az „Egy” másik hangalakja: „uno”, „one”, „ein”. Az ógörögben Univers, a latinban Universa két szóból tevődik össze: az Uni, Egy és a vers (versa), „fordul” igéből, s így szótürténet jelentése: „minden egybefordulva”. S ha az Uni Anya jelentését vesszük, az Univerzum jelentése: a „sok” anyja, a Mindenség Anyja, Mindenség-Anya, Természet Anya, Boldogasszony. EGY ANYA, ÉG és ÉN, az ősi nyelvalkotó felfogásban mind egylényegűek. Az ÉN az ősi időkben kozmikus ÉN volt. Az ÉN és az ÉG EGY volt. És éppúgy: ÉN és ANYA EGY-ek voltunk. Újabb párhuzam, hogy magzatkorunkban Édesanyánk éppúgy körbevett, magába ölelt bennünket, mint ahogy megszületésünk után Természet Anya ölel magába, és életével ad életet nekünk – és ahogy Édesanyánkkal EGYek voltunk, úgy vagyunk most EGYek Természet Anyával. Ahogy magzati életünkben Édesanyánk vérkeringése táplált és segítette fejlődésünket, ugyanúgy megszületésünk után Természet Anya testi-lelki-szellemi vérkeringése segíti fejlődésünket. Számunkra tehát Természet Anya maga az életerő, az életünket felemelő erő. S Természet Anyával kell élnünk ahhoz, hogy életünket felemeljük, boldoguljunk. Számunkra Természet Anya: Boldogasszony.

 

Csíksomlyón Boldogasszonynak hármas a koronája (2. kép).

 

2. kép. Csíksomlyói Babba Mária. Figyeljük meg a Napba öltözött Asszony, Babba Mária mögötti sugarakat, amelyek minden porcikájából áradnak, ugyanúgy, ahogy a Csodaszarvasnak „ahány szőre szála, annyi csillag rajta”. Babba Mária az Élő Világegyetem jelképe. Karján a kisded, a Nap, a valóságnak megfelelően koronát visel. Az Élő Világegyetem koronája pedig hármas korona, mert az Élő Világegyetem Egy és Egyben Három: Egyháromságot alkot az ősi magyar kozmikus bölcseleti rendszerben, a hármas háromság világrendszerében.

 

Babba Mária az Élő Világegyetem jelképe, és ezért visel hármas koronát, mert az Egyháromságot s egyben a legmagasabb, végső valóságot képviseli. Babba Mária hármas koronája annak bizonyítéka, hogy az Élő Világegyetem jelképe, és hogy a magyarság az ősi időkben ismerte a Világegyetem Egyhármasságának eszméjét. A magyar egy-háromság gondolata a magyar világszemlélet alapja. Erre mutat, hogy a magyar nemzeti színek, a piros-fehér-zöld ismét hármasságot alkotnak. A piros lehet a lélek, a tűz, a Nap színe; a fehér a szellem, a víz, a Hold színe, a zöld a növény, a föld, a Föld színe. Piros-fehér-zöld eszerint annyit tesz: lélek-szellem-növény, tűz-víz-föld, Nap-Hold-Föld. Az Árpád-sávos ősi nemzeti zászlón (2. kép) a piros és a fehér sávok: a Nap és a Hold színei. A Nap és a Hold egyben székely nemzeti jelképek is. És a nemzeti címeren a kettős kereszt – az EGY ősi jelére utal.  A hármas halom a magyar címeren ismét az egy-hármasság jelképe. A hármas halmon álló háromágú korona ismét az Egyháromság jelképe. Vagyis három Egyháromság jelkép egysége alkotja a magyar nemzeti címer és nemzeti zászlónk lényegét. Akárhogy is vesszük: ritka leleményesség fejeződik ki abban a következetességben, ahogy a hármas Egyháromság eszméjét a magyar nemzeti jelképek megfogalmazzák! Különösen, ha hozzátesszük, hogy a hármas halom maga is Egyháromságot hordoz, hiszen a „halom” lényege a „három”. Még inkább érzékelhetjük nemzeti jelképeink következetességének erejét, ha felfigyelünk rá, hogy a háromágú korona három csúcsának mindegyikén három rügyecske látható. Hiába: EGY az Isten, és három a magyar igazság, és sehol sem annyira három, és ez a három sehol sem annyira EGY, mint a magyarban. Minden EGY, és mindenki egyenlő. A Nap mindenkire egyformán süt. Egyenlőek vagyunk egymással, mert (ma már: ha) mindannyian ugyanannak az EGYnek vagyunk másai. Egylényegűek vagyunk egymással, és minden élőlénnyel, az Élő Világegyetemmel, mert ugyanazt az Egyháromságot hordozzuk lényegünkben. Társlényegűek vagyunk a Mindenség minden élőlényével.

 

3. kép. Villásfarkú, ősi nemzeti zászló Csíksomlyón, rajta egyetlen jel: az EGY jele. A kettős kereszt egyenlőtlen szárai súlyos, újkeletű egyenlőtlenséget jeleznek.

 

4. kép. Nemzeti zászlónkon a hármas halom (maga is a hármas háromság kifejezése), a háromszor három ágú korona (maga is a hármas háromság kifejezése), és a kettős kereszt (az Egyháromság jelképe) egyetlen egységes egészet alkot.

 

 

5. kép. Ősi magyar nemzeti zászló Csíksomlyón,

az 1848-as magyar nemzeti címer jelképeivel.

 

6. kép. Jól látható a királyi korona három csúcsos ága.

A korona mindhárom ága a csúcsánál továbbágazik, ismét háromfelé.

Így fogja össze a korona egyetlen egységes egésszé a hármas háromságot.

Nemzeti jelképeink jóval régebbi múltra tekinthetnek vissza annál, amit a ma hivatalos nézetek sugallnak. Például a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma honlapjának „Tények Magyarországról” rovatában „Magyarország nemzeti jelképei” címmel (http://www.mfa.gov.hu/NR/rdonlyres/17E92316-F971-4B5B-81A3-EE5591488EFE/0/National_Symbols.pdf) így ismerteti nemzeti jelképeinket: „A címer legrégibb alkotó eleme, a kettős kereszt először a 12. század vége felé jelent meg a magyar királyok pénzein. Eredetileg a kereszt három lábon állott, ebből alakult ki a hármas halom. A magyar királyok koronája több mint hat évszázada ékesíti a címert”.

 

Jó lenne észben tartani, hogy a kettős kereszt már a több mint hétezer éves tatárlakai korongon (http://www.magtudin.org/Tatarlaka.htm) is szerepel (7. Kép).

7. kép. A tatárlakai korong. Bal alsó sarkában  ott a kettős kereszt.

Kettős keresztünk EGY, Élő Világegyetem értelmezésével összefüggő jelentést hordozott az i.e. évszázadokban a szkítáknál , az i.u. évszázadokban a hunoknál, majd az avaroknál (8.-9-10. kép).

8. kép. Halmon álló, kereszt alakú világfa szkíta kardhüvelyen (Varga Géza: A magyarság jelképei c. könyvéből)

9. kép. Madarak kettős kereszt alakú fán, Kubán vidéki hun diadém homlokdíszén.

10. kép. Tiszavárkonyi avar övveret kettős kereszt alakú világfával és hármas halommal

                                                        (Varga Géza: A magyarság jelképei c. könyvéből, 1999, 102. kép)

Így tehát arra az eredményre jutottunk, hogy Egyház szavunk tövében az ’Egy’ a kozmikus ’EGY’-et jelöli, a Mindenséget, a VilágEGYetemet. És ez, úgy tűnik, teljes összhangban áll a magyar ősvallással. Ipolyi Arnold szerint ugyanis „emlékeink, hagyományaink, nyelvünk nyomai mutatják, hogy a magyar ősvallásban a fő lény az EGY, ŐS, mindenek előtti s fölött levő névtelen lény” (Ipolyi, 1987, 3, 4, 18). A legrégibb indiai szent könyvekben, a shashtákban a legfőbb lény neve, aki a világot, a természeti erőket teremté, eka-esha v. ek-isha (magyarul EGY Isten). Ez volt a hindu őstan, mielőtt még a természeterők istenítése és személyesítése, vagyis a későbbi purana és védanta tanok kifejlettek – írja Ipolyi (u. ott). Francois Lenormant pedig így ír az EGY Isten eszméjéről és elterjedtségéről: „A babiloni vallás ugyanolyan fajta volt, mint az egyiptomi és majdnem minden nagy természetvallás. A népszerű babonává tett durva politeizmus külsődleges ruhája alatt ott találhatók a magasabb rend eszméi, amelyekből eredt, és ezek között is a legelső az isteni egység eszméje. Az egyedüli és Legfelsőbb Istenség után, mivel ő maga a Mindenség, amelyben minden létező elnyelődik, sorolták fel a másodlagos isteneket…A Legfelsőbb Isten, az első egyedüli elv, amelyből minden más isten ered, ILU (akkádul Dingira)…Ő az EGY és a JÓ…és valóban, az első elvet úgy említik, mint az „EGY istent”; illetve az istent, akit a számok káldeus teológiai rendszerében az | (egy) jellel, egyetlen függőleges vonallal ábrázoltak, azzal a jellel, amely egyben a számok szent hatvanas rendszerét is jelölte…ILU-t sokáig  megszemélyesítés nélkül fogták fel, hivatala és címe az „EGY Isten” volt, amit először ANU-ra ruházott rá, az „Ős Isten”-re, a legfelsőbb hármasság első személyére” (Lenormant, 1877/1999, 111-117). Ez a szkíta-káldeus eszmerendszer nemcsak teljesen kifejlett, pontosan kidolgozott matematikai-logikai-filozófiai fogalomrendszer létét jelzi, hanem egyben és egyszerre magyarázatot ad az ANA-UNO-ONE, az ILU-ÉLŐ és az EGY-ÉG fogalmak átfedésére éppúgy, mint ősi női nevünk, ILONA, ILU-ANA káldeus-szkíta-magyar értelmére. Az ősi magyar EGY-háromság a káldeusoknál ANU, HEA és BEL alakban jelenik meg. Itt ANU az Idő és a Világ őselve, HEA az anyagot megelevenítő és megtermékenyítő, a Világegyetemet átható, élettel irányító és inspiráló Értelem őselve, BEL a szervezett Világegyetem kormányzója. Ez a három káldeus őselv teljes összhangban egyetlen egységes, élő egészet, az EGY-et alkotja.

 

A magyar Egyház szóalkotáshoz, az ősi Egyháromság eszméjéhez hasonlóan az emberiség legősibb, fennmaradt szent könyvében, a Rig Védában is az Egy-et minden másnál végsőbb létezőként tisztelték.

 

„Nem volt még Élet és nem volt halál sem,

Éj s nap közt  nem volt különbség-tevő jel.

Csak az Egy lélegzett, lehelet nélkül,

Önerejéből. Nem volt semmi más ott.

(…)

„Ki az, ki tudja, s itt ki mondja majd el,

Honnét keletkezett, honnan e teremtés?

Az istenek? Hisz később jöttek ők is!

Hogy honnan ered, ki tudja akkor?”

(Rigvéda X. könyv, 129. verse; 1995, 147-148).

 

Mindennek fényében úgy látjuk, sikerült legalább részben visszanyerni a legvégső valóság, az EGY ősi magyar jelének, a ╪ kettős keresztnek eredeti értelmét. Az Egy ősi értelme révén lélekben eggyé válhatunk a Természettel, az egész végtelen Mindenséggel, amiben az Élet tüze a legmagasabb érték. Az ÉLET elsőbb a testnél, elsőbb az öntudatnál – mert az ÉLET minden test, minden öntudat forrása, szülőanyja.  Érezzük, hogy eggyé válunk őseinkkel, és érezzük, hogy így tudunk igazán egésszé, igazzá válni. Érezzük, hogy a szerelem is az eggyé válásra irányul, az egésszé, igazzá, EGY-gyé válásra. Érezzük, hogy a kiteljesedés az Élet igazi, szent törvénye, és teljesedjünk ki egész, igaz emberi mivoltunkban. És így az EGY őseszméje ma is utat mutat egyéni életünkben éppúgy, mint társadalmi, közösségi létünkben.

 

Nemzeti lobogónk színeiben érdekes módon ismét hármasságot hordoz. De vajon mit jelentett eredetileg a piros-fehér-zöld színhármasság? A piros a vér, a tűz, az élet, a tündöklő, tüzes Nap, a vitézség színe. A fehér az ősidőkben a mágusok színe volt. A mágusok az ősi időkben világszerte jellegzetes hosszú, fehér köpenyben jártak (GKE-GA 2006, 55, 123). A fehér a tisztaság, a fenség, az egyszerűség színe a napfogyatkozáskor felragyogó Nap koronájára utalt, ahogy a fehér ló fehér színének kitüntetett jelentőségét is a Nap koronájának színére utalás adja. A zöld a fű, a föld színe. S ha így van, akkor a következő értelmes lehetőségek adódnak a piros-fehér-zöld színek ősi jelentésére, a nemzeti jelkép összefüggésében: Az Élet Mágusainak Földje, a Tüzes Mágusok Földje, a Tündöklő Mágusok Földje, a Nap Mágusainak Országa, a Vitéz Mágusok Országa. Érdekes, hogy ez a megfejtés milyen szoros párhuzamba állítható a szarmata nép indiai nevével: Szúrja-Mada, azaz: Napistenű Médek, Napistenű Mágusok, illetve a kínai nép hun eredetű nevével. A kínai nép neve az ókorban és az őskorban évezredeken át a huaxia név volt, aminek jelentése pedig: tündöklő hun nép, tündöklő nagy nép, tündöklő mag nép, tündöklő mágusok népe (lásd alább). Nemzeti jelképeink eredeti jelentéseinek megismerése lehetővé teszi, hogy a magyarság és az emberiség visszanyerje régi fényét. Ez pedig modern korunk lépten-nyomon lealacsonyító hatásrendszerében egyre életbevágóbb. Nem véletlen, hogy még ma is szállóige: Keletről jön a fény. Ennek oka, ahogy azt látni fogjuk, hogy az ősi időkben Kelet a magyarság kultúrájának fenséges fényétől pompázott.

 

Nemzeti címerünk és ősi nemzeti zászlónk hathatósan őrzi a magyarság eredeti eszmeiségét és felvillanyozó életerejét. Ha visszanyerjük szellemi épségünk alapját, eredeti magyar világképünket, lélekben és gondolkodásban újra magyarrá válhatunk, eggyé válhatunk őseinkkel és az EGY-gyel.

 

Nem lehet kétséges, hogy újra felfedeztük Egyház szavunk tövének eredeti jelentését. Ez pedig nem kevesebbet jelent, minthogy magyar népünk már évezredekkel a kereszténység előtt elmélyülten gondolkodott a világról, a Világegyetemről. Természetes módon együtt éreztünk a lényünket és a Mindenséget átható kozmikus életerővel, és így legszemélyesebb világunkban érzékeltük a Mindenség kozmikus élettörvényeit. A kozmikus életerő maga a valóságot irányító legfelső erő, minden jelenség végső magyarázata és értelme. Az élet lángjának kozmikus lobogása a boldogság legmagasabb virágzásának világtörvényeit váltja valóra. Ez a végső értelem a jelenségek anyagiságából fakadó összefüggéseit követő felszíni értelemhez képest egy teljesebb, sokkal szélesebb hatókörű és sokkal mélyebbre hatoló értelem. Ez a kozmikus, természeti erőként ható végső értelem az, amivel a Mindenséggel együtt érző és a Mindenség felemelő erőit belső világának virágzásában közvetlenül átélő ősi ember együtt gondolkodott s amivel a magyar nyelvet létrehozta. Ez a természetes, mágikus értelem az, ami magától, saját végső természete által közvetlenül ragadja meg a valóság legmélyebb értelmét, jelentését kifejező gondolatot s alakítja ki ennek nyelvi ruháját. Ez a természetes nyelv ugyanolyan természetes többlet-képességgel bír az emberi öntudat által létrehozott nyelvek fölött, amilyen többlet-képességgel bír egy fűszál a műanyag fonalhoz, az élő virág a művirághoz képest. Ezt a végső értelemtől kapott kozmikus őstudást, a világ végső mélyére ható lenyűgöző szépségű, mágikus tudást öntötte a magyar nyelv a világszerelemtől, életszerelemtől, az EGY iránti szerelmétől minden ízében áthatottan olyan kincsbe, amely minden földi piramisnál időállóbb: a magyar nyelvbe. A magyar nyelv mágikus titkai a mágusok legnagyobb titkát, a Világmindenség legvégső szépségének titkát rejtik magukban: a csillagvilágot átható érző értelem tanúbizonyságát.

http://www.grandpierre.hu/site/vtvasarter/vttermekek/grandpierre-attila-kiralyi-magusok-osnepe-a-magyar/

http://www.magyarmenedek.com/products/1524/Kiralyi_magusok_osnepe_a_Magyar_-_Grandpierre_Attila.htm

/ Egyéb