Grandpierre Attila: Királyi mágusok ősnépe: A Magyar (Részletek)

Grandpierre Attila: Királyi mágusok ősnépe: A Magyar (Részletek)

Megjelent: KAPU, 2007.10.

Grandpierre Attila:

KIRÁLYI MÁGUSOK ŐSNÉPE: A MAGYAR

*

AZ ELSŐ EMBERISÉG ÉS AZ EMBER RENDELTETÉSE

(részletek a hamarosan megjelenő könyvből)

Mottó: A felemelő, maradandó örömet adó tudás a legfőbb ajándék,

 amivel ember rendelkezhet

I. Bevezető. Kik voltak a mágusok?

Ahhoz, hogy helyt tudjunk állni egyéni és közösségi, társadalmi életünkben, választ kell kapnunk a kérdésre: kik voltunk eredetileg mi, magyarok? Miben állt eredetileg magyar voltunk lényege? Hol éltünk? Mikor? És mit akartunk? Miért hozta létre a Természet az embert? Mi adja az ember lényegét, és mitől válhat újra egész emberré? Miért kell tudnunk, mi volt a kezdet kezdetén? Mert mindennek oka van. Semmi sem történik ok és értelem nélkül. Magának a Mindenségnek is megvan a miértje, amit nekünk tudnunk kell ahhoz, hogy újra kerek legyen a világ. Az elmúlt néhány évben olyan rendkívüli régészeti, történelmi és természettudományos bizonyítékok sora bukkant fel, amelyek jelzik a királyi mágusok tízezer évekre és az egész Földre kiterjedő civilizáció-alapító és irányító szerepét. Részletesen alátámasztjuk, hogy ezek a királyi mágusok hozták létre a vízözön előtti ősidőkben az emberiség első királyságát, a Napkirályság intézményrendszerét, és hogy ezek a királyi mágusok alkották a magyarság magvát. A királyi mágusok népe a „rendkívüli teremtmények” népe (Tarih-i-Üngürüsz, 1982, 41, 402) a magyar nép különleges nemzetségcsaládja volt.

Az emberiség történelmének, a magyarság nemzetalkotó tevékenységének és egyéni életvezetésünknek is kulcskérdése a magyarság történelmi szerepének értékelése. A magyarság ugyanis az emberiség történelmében, kultúrájában a nyugati civilizáció szokásos gyarmatosító gyakorlatával ellentétben rendkívüli, felemelő szerepet játszott évezredeken át (ld. alább). Az európai és ázsiai történelem legjelentősebb államait a magyar királyi mágusok hozták létre. Megvilágítjuk, miért volt az ősi időktől egészen az i.sz. 2. évezredig a magyar királyok címe világszerte: a Föld védelmezője.

Sokan kétségbe vonták, lehet-e az ókorban és az őskorban magyar nevű népről beszélni. Ezzel szemben kimutattuk, hogy az első ember neve, aki az őshazában élt, és aki egyben az első király is volt, a magyar Hargita nevet őrzi a Hérodotosz által feljegyzett szkíta eredetmondában (Hérodotosz, i.e. 440/1989, 266. o.); fiainak neve pedig Árpa, Zab és Köles (Grandpierre K. Endre és Grandpierre Attila, 2006, 42. o. – a továbbiakban e szerzők neveire rövidített alakban hivatkozunk, mint GKE, ill. GA), vagyis magyar nevek. Hasonlóan, Nimród, Hunor és Magor nevei magyar nevek, s Magor neve a magyar nép nevét őrzi közvetlenül az özönvíz utáni korban. A Tarih-i-Üngürüsz Árpád-kor előtti magyar ősgesztánk részletes elemzésével egyikünk (GKE, 1979, 1990) bebizonyította, hogy a Csodaszarvas-mondakör a mágikus őskorból származik (lásd különösen id. mű, 67.-68. o). Hunor és Magor ikertestvérek voltak, s ezért úgy tűnhet, helyesebb hun-magyar népről beszélni. Azért látjuk mégis helyesebbnek a magyar, illetve magyar-hun népnév használatát, mert a Tárih-i-Üngürüsz őskori Csodaszarvas-mondájának legelején Magor neve Hunoré előtt szerepel, és ez azt jelzi, hogy a két testvérnép, a hun és magyar közül a magyar az ősibb (GKE 1990, 17. és 40.-43). A magyar nép nevének folytonossága tehát legalábbis ötezer évre, Nimród koráig, illetve még sokkal tovább, a Kárpát-medencében élő első emberig visszavezethető.

A nyugati civilizáció megszületésekor hadat üzent az emberiség ősemlékezetének, és igyekezett a múltat végképp eltörölni. A történelem azonban úgy hozta, hogy az Európában ezer éven át betiltott s tűzzel-vassal irtott ókori görög kultúra arab közvetítéssel mégiscsak bekerült az európai kultúra vérkeringésébe. Az ókori görög kultúra viszont a korabeli magyarságnak, görög néven szkítáknak köszönhette írását, filozófiáját, természettudományát, kultúráját (Meuli, 1935; Dodds, 1951; GA, 2001; GKE-GA, 2006, 127-128). A legnagyobb görög gondolkodók, tudósok jó részét mágusok nevelték, és nem gyarmatosító céllal, hanem önzetlenül, az emberiség felemelését szolgálva. A mágusok voltak „az emberiség legősibb tanító nemzetsége, kétségbevonhatatlanul. A mágusok részrehajlás és előítéletek nélkül dolgoznak” (Stanley, 1731, 250). A magyar ’mágus’ szó őskori-ókori jelentése: csillagász, matematikus, természettudós, filozófus, bölcs, pap, énekes-bárd, orvos, bíró, a tudományok megteremtője, a mezőgazdaság, ipar, közlekedés, általában a mesterségek feltalálója, az állami intézményrendszer kialakítója. Vessük ezt a jelentéskört össze a kultúrhősével: „kultúrhérosz, szereplő a mítoszokban, aki elsőként szerzi meg vagy állítja elő az embereknek a különféle kulturális javakat (tüzet, kultúrnövényeket, mesterségeket, munkaeszközöket), bevezet egy adott társadalmi rendszert, házasodási szabályokat, mágikus előírásokat, rítusokat és ünnepeket” (Meletyinszkij, 1988, I: 159). A kultúrhősök a régmúlt idők kimagasló, valóban létezett személyiségei voltak világszerte, mágikus erejük nélkül tetteik elképzelhetetlenek lennének (id. mű, 160). Kortársaik a „kultúrhősöket” mágusoknak nevezték.

Nemzeti jelképeink páratlan tudományos világképet őriznek

Az EGY őseszméjének titkai. A Hármas Egyháromság világrendszere

A kultúra eredeti jelentésének megértéséhez a Világegyetemet és szervezetünket egységes egésszé szervező EGY fogalmát kell megvizsgálnunk. Az EGY ősjelentése nemcsak az emberi kultúra, hanem egyben magyarságunk, világképünk lényege. Ipolyi Arnold (Ipolyi, 1854/1987, 3) ezzel kezdi „Magyar Mythologiá”-ját. Ideje felfedeznünk, mit is jelentett őseink számára az EGY fogalma. Ősi nemzeti zászlónk és 1848-as címerünk központi jelképéről van szó. Ha sikerül megértenünk, mit értettek őseink az EGY eszméje alatt, bepillanthatunk a magyar érzésvilágba, őseink lelkébe, észjárásába. Az EGY őseszméjének megismerése segít magyarrá lennünk, emberré válnunk, talpra állnunk (Grandpierre, 2005b).

Talán a kultúra legalapvetőbb fogalma az EGY eszméje, hiszen a Világegyetem ősi eszméjében rejlő magas-tudást éppúgy magában rejti, mint a mai Isten-fogalmunk kialakulását megelőző korszakunk világképét. Gondolkozzunk el azon, mi lehet az oka, hogy a magyar nyelvben az Egyház szót az EGY-ből képezzük. Vegyük észre, hogy a magyar rovásírásban a GY (╪, olvasata: EGY; másik olvasata: EGI; Forrai és Andrássy Kurta, 1976, 6) jele egyenlő szárú kettős kereszt, ami pedig egyik legközpontibb nemzeti jelképünk (lásd pl. 1848-as nemzeti címerünkben is, lásd 1. kép).

1. kép. Magyar nemzeti címer 1848-ból, Árpád-sávokkal, hármas halommal, rajta korona, rajta az EGY jele az egész címer legkiemelkedőbb jelképe. Figyeljük meg, hogy az EGY-et jelentő kettős kereszt szárai itt egyenlők, ahogy ezt a magyar világfelfogás megköveteli.

Gondoljuk meg, miért fordulhat elő, hogy az EGY jelképét három vonalból alkottuk meg? A római számoknál az ’1’ jele: | , vagyis egyetlen vonal. Természetes, hogy az ’1’ számnevet egy jellel ábrázoljuk. Mégis, a magyar rovásírásban nem egy, hanem három jellel ábrázoljuk az egyetemes, kozmikus ’EGY’-et, jele két egyenlő hosszúságú vízszintes, és egy függőleges vonal: ╪. Világos, hogy amikor a „három” jelenti az „EGY”-et, akkor a hármasság egységéről: Egyháromságról van szó. E következtetésünk pedig a magyar ősvallás felé vezet, mégpedig az „EGY” ősi „szent” jelentését megelőző és megalapozó felfogás felé, hiszen az ősi magyar Egyháromság a keresztény Szentháromság eredeti forrása. Mindmáig észrevétlen maradt, pedig rendkívül figyelemre méltó, hogy magyar Egyháromság eszméje a világ legnagyobb ősvallásaiban is központban áll. Az indiai „három gúná”-ban (sattva, rajas, tamas; anyag, élet, szellem) éppúgy, mint a kínai „három kincs” (jing, chi és shen; anyag, életerő, szellem) eszmekörében. A többezer éves ind filozófiában a megnyilvánulatlan prakriti (Egy, Isten) lényegét a három gúna (a Világegyetem három alapelve) adja. Nevezetesen „tamas” a sötétség, a tehetetlenség, az anyag elve; „radzsas” az energia, a cselekvés, a változás, az élet elve; „sattva” a fény, az értelem, az öntudat elve. „Radzsas”, az élet elve az egyetlen dinamikus elv, a másik két elv az élet teremtménye, az életet szolgálja. Modi professzor (Modi, 1926) és Aradi Éva (Aradi, 2005) könyveiből tudjuk, hogy a szkíta-magyar-hun kultúra alapvető hatást gyakorolt az indiai történelemre. Ami a kínaiakat illeti: őskultúrájukban kimutatható a hun világfelfogás uralkodó szerepe, és az agyaghadsereg ábrázolásaiban szereplő magyaros, bajszos, európai alkatú harcosainak létszámából ítélve a hunok a kínai népességben nagyon is jelentős arányt képviseltek. Tény, hogy a mai Kína lakosságának 93%-át adó „han” nép hun eredetű (lásd alább). Kínai krónikaírók feljegyezték, hogy a hun zenét be kellett tiltaniuk ahhoz, hogy ne vegye át az uralkodó szerepet a kínai zenekultúrában! A kínai filozófia, az univerzalizmus a Világegyetemet szerves egésznek, élő szervezetnek tekintette – minden bizonnyal hun-magyar hatásra. Az indiai „három gúna” és a kínai „három kincs” szoros kapcsolatban áll az „Élő Világegyetem” nemrég feltárt világképével (GA, 2002, 2004, 2005, 2006), amiben a Világegyetemet három elv alkotja: az anyag, az élet és az öntudat elve. Az indiai filozófiában éppúgy, mint az Élő Világegyetem világképében az ÉLET a központi elv, hiszen amikor meghalunk, szervezetünk EGY-sége, a test-lélek-szellem háromságának egysége felbomlik. Az ÉLET elvétől EGY a szervezetünk. Hasonlóan: az Élet elvétől EGY a világ. Az Élő Világegyetemet a kozmikus élettevékenység szervezi egységes egésszé. Csak az Élet által tarthatja fenn az EGY épségét, egységét.

A függőleges vonal tehát az EGY rovásjelében: ╪ – az Élet jele, mert az Élet elve fogja össze Egyháromsággá a másik két kozmikus elvet. Valóban, az indiai három „guna” (elv) közül az élet elvének a neve: királyi (rádzsa=király), ahogy a kínaiban is a „chi”, az életelv a legfontosabb. Az Élő Világegyetem hármassága, az anyag-élet-öntudat, egyetlen egységes egészet, EGY-et alkot; teljesen megfelel az egyéni testhez kötődő test-lélek-szellem, vagy az atom-érzés-gondolat hármasságoknak. És mivel ez a világszemlélet alapját adó hármasság a Világegyetem lényegét írja le, az EGY nem más, mint maga az Élő Világegyetem. Ha tehát mi magyarok Egyháznak nevezzük vallási intézményünket, akkor ezzel azt fejezzük ki, hogy EGY az Isten, és ez az EGY-Isten egyenlő az Élő VilágEGYetemmel!

Nézzük ennek fényében, mit ír a Magyar Nyelv Történeti-Etimológiai Szótára (1984, rövidítve: TESZ) „egy” szavunk eredetéről? „Vitatott eredetű.” Mit jelent ez a gyakorlatban? A vitatott eredet rendszerint azt jelenti, hogy nem tudták semmiféle más nyelvre visszavezetni, vagyis magyar eredetű. Annál is inkább, mert 1984-ben Magyarország nem volt független ország, és az akkori nyelvtudósok elsősorban az idegen érdekeket szolgálták. A TESZ ennek jegyében finnugor származtatásokra tesz kísérletet, az „egyik” mutató névmásból, illetve az „egyikük” személyi birtokos ragból. Ha így van, akkor mutató névmásról, vagy személyi birtokos ragról neveztük volna el egyházunkat, ami nyilvánvaló képtelenség. De nézzük meg a Czuczor-Fogarasi féle szótárt (Czuczor és Fogarasi, 1862, 2: 26). Ebben „egy” szavunk rokonai: a héber „echad”, a káldeus „ec, echad” a perzsa „ék”, a szanszkrit „éka”, lengyel s más szláv „jeden”, s a magyar ék v. hegy (valaminek a csúcsa, hegye). Közelítünk az ősvallás fogalomköréhez, hiszen a hegyek csúcsán tartották a magyar ősvallás tudósai-papjai, a mágusok az éggel eggyéválás ünnepeit. A „hegy” attól hegy, hogy ék alakú jellegzetessége, hegye van, olyan hegye, éke, amely ék egyenesen az Egy-be, az égbe fúródik. A TESZ szerint első előfordulásaiban az „egy”-et „ig, igg, ég”-ként is írtuk. Igen – az EGY egylényegű az éggel. EGY szavunk EGY-ház szavunkban eszerint ÉG-HÁZ-at jelent. Egy-házunk az Ég Háza, az EGY Háza, a Világ-EGY-etem Háza. A világ EGY. Az Isten= EGY. Az ÉG az EGYtől kapta nevét. Amikor felnézünk az égre, az EGYet látjuk. A Végtelen EGYet, hiszen nem csupán szemünkkel, hanem értelmünkkel, egész szervezetünkkel látunk, a bennünk az EGY látványától feléledő kozmikus szervezőerővel látunk. S amikor érzéseink, gondolataink megelevenednek, felragyog előttünk a végtelen csillagvilág a maga EGYségében. Érzéseinktől, gondolatainktól a világ Egésszé válik. Érzéseink, teljes megértésre törekvő kozmikus szervezőerőnk kikapcsolása esetén viszont egy elidegenedett, gépies, felszínes nézés lesz az ősi látás egységéből. Ha a modern, elidegenedett világban „minden egész széttörött” – ez csak látszat, mert valójában, teljes belső értelmünket mozgósítva érzéseink, gondolataink a csillagos égbolttal összekapcsolódva újra EGY mivoltában képesek felfogni a világot. És mi emberek is csak így lehetünk újra egésszé, ha a bennünket egységes egésszé szervező belső életerő egészével fogjuk fel a világot. S ha a teljes bennünk élő egésszel fogjuk fel a teljes külső világ egészét, akkor ismerjük fel a teljes igazságot. Az EGYtől, ettől a végső, legmagasabb, legfölemelőbb egységtől ered az egészség, az igazság.

Az egésszé válás a Természet, az Élet akarata. A bennünk lakó életerő az, amely bennünket gyógyít, helyreállít, éppé és egésszé tesz. És ha valami egésszé válik, akkor válik igazzá. Az igazság és az egészség, ahogy az ige és az igen, egyetlen tőről fakadnak a magyarban. Csak az igaz ige igéz igazán, mert csak az igazság az igazi egészség. És ide tartozik az „ego”, az én, hiszen az én sem más, mint személyiségünk éltető magja, égi forrása. Énünk a kozmikus biológiai szervezőerő, vagyis az Ég szülötte, az EGY eszméje emberi szervezet alakját öltve. De honnan ered „én” szavunk? Éppen annak felismeréséből, hogy Énünk az Ég szülötte, tehát az Ég Énünk anyja! Az EGY Anya, Ana neve ősidők óta közkeletű, mint Természet Anya, a magyar kultúrában Boldogasszony ANYA! Boldogasszony=Világegyetem! Ezért világít Boldogasszony minden porcikája minden ábrázolásán! És Énünk ebből az Élő Világegyetemből fakad, s épp mivel egylényegű Természet Anyával, mert Természet Anyából fakad, ezért neve őrzi Anya szavunk alakját, csak épp szűkebb értelemben, s ezt jelzi az „a” mély hangrendű magánhangzó „é” magas hangrendűvé válása.

Az Élő Világegyetem az élet három fő megjelenési formája alapján háromféle módon jelképezhető: növényi, állati és emberi alakban. Növényi alakja a Világfa, állati alakja a minden porcikájában világító Csodaszarvas, emberi alakja csillagokkal és Nappal világító Boldogasszony. Boldogasszony egyben e hármasság egysége! Boldogasszony=EGY! Ebből a magyar gondolatból fakad világszerte az „Egy” másik hangalakja: „uno”, „one”, „ein”. Az ógörögben Univers, a latinban Universa két szóból tevődik össze: az Uni, Egy és a vers (versa), „fordul” igéből, s így szótürténet jelentése: „minden egybefordulva”. S ha az Uni Anya jelentését vesszük, az Univerzum jelentése: a „sok” anyja, a Mindenség Anyja, Mindenség-Anya, Természet Anya, Boldogasszony. EGY ANYA, ÉG és ÉN, az ősi nyelvalkotó felfogásban mind egylényegűek. Az ÉN az ősi időkben kozmikus ÉN volt. Az ÉN és az ÉG EGY volt. És éppúgy: ÉN és ANYA EGY-ek voltunk. Újabb párhuzam, hogy magzatkorunkban Édesanyánk éppúgy körbevett, magába ölelt bennünket, mint ahogy megszületésünk után Természet Anya ölel magába, és életével ad életet nekünk – és ahogy Édesanyánkkal EGYek voltunk, úgy vagyunk most EGYek Természet Anyával. Ahogy magzati életünkben Édesanyánk vérkeringése táplált és segítette fejlődésünket, ugyanúgy megszületésünk után Természet Anya testi-lelki-szellemi vérkeringése segíti fejlődésünket. Számunkra tehát Természet Anya maga az életerő, az életünket felemelő erő. S Természet Anyával kell élnünk ahhoz, hogy életünket felemeljük, boldoguljunk. Számunkra Természet Anya: Boldogasszony.

Csíksomlyón Boldogasszonynak hármas a koronája (2. kép).

2. kép. Csíksomlyói Babba Mária. Figyeljük meg a Napba öltözött Asszony, Babba Mária mögötti sugarakat, amelyek minden porcikájából áradnak, ugyanúgy, ahogy a Csodaszarvasnak „ahány szőre szála, annyi csillag rajta”. Babba Mária az Élő Világegyetem jelképe. Karján a kisded, a Nap, a csillagászati valóságnak megfelelően koronát visel. Az Élő Világegyetem koronája pedig hármas korona, mert az Élő Világegyetem Egy és Egyben Három: Egyháromságot alkot az ősi magyar kozmikus bölcseleti rendszerben, a hármas háromság világrendszerében.

/ Magyarságtudomány