Kiút az elembertelenedés végzetéből: az emberré válás 1: Élet-építésünk alapjai. (2006. február – KAPU)

Kiút az elembertelenedés végzetéből: az emberré válás 1: Élet-építésünk alapjai. (2006. február – KAPU)

Megjelent: KAPU, 2006.02, 90-93.

Kiút az elembertelenedés végzetéből: az emberré válás. 1. rész: Élet-építésünk alapjai.

Életünk egyik legnagyobb rejtélye, hogyan tudunk kiszabadulni a körülmények fogságából, hogyan tudjuk életre szóló elhatározásainkat a mindennapok szorításában hosszú távú, összpontosított, rendszeres erőfeszítéssel érvényre juttatni. Hogyan tudunk egy emberi fordulatot elérni az emberiség életében? Attól vagyunk emberek, hogy képesek vagyunk életünk alapvető kérdéseit meglátni, képesek vagyunk ezekért minden körülmények között küzdeni, képesek vagyunk életre szóló céljainkat közelebb vinni a megoldáshoz. A modern világban az anyagi érdekek láthatatlan szálak ezreivel telepedtek rá az emberiség életére, és szinte fojtogatva szorítják-kényszerítik az érdekek szolgálatára. Ilyen körülmények között életünk egyik legalapvetőbb kérdése az: mit lehet tenni, hogy az emberi életek kiszabaduljanak a kényszerek közül, és azt az életet éljék, amire születtek ebben a világban?

Rájöttem, a panaszkodás, a mérgelődés nem segít. Az sem segítene, ha egy nap az összes kényszer eltűnne. Csak egyvalami segíthet: ha megtanulunk építkezni de nem zátonyokat, nem kényszereket, ahogy a modern világ, hanem magát az életet! Ez az emberré válás útja! Ha magát az életet meg tudjuk alapozni, mégpedig olyan biztosan, ahogyan a kétszer kettő négy megalapozható! Végre egy kristálytiszta gondolat erre tényleg lehet építeni. Ez a gondolat olyan egyszerű és világos, hogy hagyományozható, mint a kétszer kettő négy. Az élet-építés első gondolata, hogy életünket a matematikához hasonlóan világos, mindenki számára kristálytiszta alapra kell építeni. Erre a szilárd alapra kell aztán kristálytiszta, mindenki számára könnyen érthető, mégis mélyreható élet-segítő emeleteket építenünk. Egyedül ez méltó az emberhez. Az ember nem arra való, hogy úgy éljen, mint a szobából kirepülni vágyódó légy, aki a résnyire nyitott ablaknak egymás után ötvenszer is nekiröpül, és nem veszi észre, hogy az ablak nyitva van. A légy élete nem embernek való. Az ember nem arra való, hogy egész életét taposómalomban töltse. Az ember attól ember, hogy képes a feladatmegoldásra.

Az az ember, aki életének feladatát nem látja, nem tudja megoldani, elveszett ember. Ma nagyon sok ember, sajnos, elveszett önmagának és az emberiségnek, a világnak. Segíteni kell minden embernek, mert az élet csodálatosan, hihetetlenül izgalmasan szép. És ennek az életünkben ott lappangó, fölemelően megrendítő szépségnek meg kell szülnie életképességének feltételeit. A modern emberiség élete túlnyomórészt embertelen módon alárendelt a társadalmi viszonyoknak. Az ember nem befejezett lény, emberré válásában részt kell vállalnia, és ez nem megy önálló, rendszeres, célratörő erőfeszítések nélkül. Az elmúlt évezredek során az emberiség nem az emberré válás, hanem az elembertelenedés felé tett lépéseket. Az emberré válást nem várhatjuk a társadalomtól, a romlott közállapotoktól. Nincs más kiút: előbb kell tennünk lépéseket az emberré válás felé, és csak ezután építhetünk egy emberibb társadalmat.

Az ember képes életét önállóan és megfelelően irányítani

Élet-építésünk eszméjének segítő, tisztító, kristályosító gondolata, hogy az élet diadalmasan szép fénye akkor ragyog fel igazán, ha megtanulunk életünkre életünk egészének távlatából gondolni, mintha halálos ágyunkról tekintenénk rá, és úgy alakítjuk, ahogy halálos ágyunkból visszagondolva alakítanánk. Segíteni kell minden életet, mert különben veszít fényéből. Ha valami fontos az emberiség világöröksége számára, hát a hétmilliárdnyi emberi életben rejlő csodálatos emberi erőforrások biztosan a legelső helyen állnak a listán. És akkor az emberi élet is megérdemel annyi figyelmet, mint a modern természettudományok, amikre tényleg jelentős időt, energiát fordít az emberiség – még ha nem is eleget, és nem is megfelelően. De mégiscsak léteznek iskolák, nyolc-tizenkét-tizenhat évig képezhetjük magunkat a matematikában, a fizikában, a kémiában – minden olyan tudományban, ami a gyakorlatban hasznosítható, ha nem is elsősorban a mi számunkra, hanem a vállalatok, a nagyvállalatok számára. De miért nincs legalább ugyanilyen erős, rendszeres, alapos képzés arról, hogy hogyan kell helytállni az életben? Az óvodai-iskolai nevelés célja ugyanis „az a kifejlett (kiművelt) önálló egyén, aki képes és kész arra, hogy meghatározza a maga saját (alkotó, gyakorlati, kritikai…) viszonyát a társadalom és az egyén életének egészéhez” (Gáspár László: Neveléselmélet, 60. old.) – vagyis képes és kész minden feladat megoldására a mégoly nehéz társadalmi helyzetekben, élete legfőbb döntéseiben is. Ha ez a nevelés megvalósulna, minden ember képes lenne életét önállóan, legigazibb lényének megfelelően irányítani, a legnehezebb helyzetekben is. Mivel azonban az emberi élet segítését szolgáló tudományok az elmúlt évezredekben valahogy csak nem születtek meg, valahogy csak nem dolgozták ki alapjukat, ezért erre egyre égetőbb szükség van. A feladat-megoldáshoz a legfontosabb feltételek máris adottak: adott maga a feladat, és adott a megoldásra képes emberiség. A megoldás: a módszeres, megalapozott élet-építés. De milyen alapon?

Az Élet-építés megalapozása: a természetes egészség eszméje

Az Élet-építés célja: emberi mivoltunk lényegének felismerése és fejlesztése, az emberi élet éppé, egész-szé, egészségessé tevése. Legemberibb tulajdonságunk az a vágy, hogy kikerüljünk az embertelen keretek közül, hogy magunkra találjunk, a vágy, hogy életünk egyre jobb, szebb, különb legyen, hogy fejlődjünk, hogy gyermekeink szebb és jobb életet élhessenek. Ha meggondoljuk, efelé vezet az egészség vágya is! Kártyikné Benke Etka, az Etka-jóga feltalálója is ezt vallja könyvében: „Az egészség fogalmába nemcsak a jó közérzet megteremtése, hanem az “Egész”-szel, a minden életet fenntartó erővel való egység megértése is beletartozik”. A jó közérzet! Hol van ettől a legtöbb modern ember! A mai egészség-fogalom szerint: ha nem fáj semmid, egészséges vagy. Hohó! De ha nem fáj semmim, attól még nagyon kutyául érezhetem magam a bőrömben! Nem hallottunk még például a világfájdalomról? És akit szörnyű lelki fájdalom gyötör, az az ember – egészséges, helyzete nem szorul segítségre? És a modern, elidegenedett ember, aki azt sem tudja, kicsoda ő, és hogyan válhatna egész, ép emberré, sőt, már rég lemondott erről – ő vajon egészséges? Hiszen ebbe az állapotba bele lehet betegedni! Rá kell jönnünk, hogy bizony az Egész-szel, a Természettel való testi-lelki kapcsolat is beletartozik egészségünkbe! Életünk a Természet része, egy Rész, amely csak az Egész-től kaphatja meg összefüggéseit, értelmét! Csak az Egész-től lehet és van értelme életünknek! Csak ha ez az Egész egy értelmes, élő egész, csak akkor lehet értelme az életnek! A teljesebb egészség-felfogás így alakította ki a természetes egészség fogalmát. A természetes egészség nem egyszerűen a betegség hiánya. A természetes egészség: legemberibb képességeink kibontakozása, velünk született hajlamaink kifejlesztése, felvirágoztatása. Micsoda egészség-eszme ez! Ha ezt tartjuk szem előtt, akkor szem előtt tartjuk velünk született képességeink egész, szinte teljes sorát, tudjuk, melyikkel hányadán állunk, melyiket mikor tudjuk és fogjuk fejleszteni, hogy emberi erőforrásaink legcsodálatosabb összekapcsolásával és fejlesztésével képességeink szüntelenül fejlődjenek.

Tudjuk, hogy az egyik legalapvetőbb emberi jog, az egészséghez való jog ma is kimondja, hogy az egészséghez minden embernek joga van, és minden társadalomnak legalapvetőbb kötelezettsége, hogy ezt a legalapvetőbb emberi jogot biztosítsa. Képzeljünk el most egy olyan világot, amiben az egészséghez való jog erre a teljesebb egészségfogalomra épülve meg is valósul! Egy ilyen társadalomban az emberi képességek rendszeresen fejlődnek, erről az iskola és a társadalom éppúgy gondoskodik, mint ahogy minden egyes ember erre van nevelve már a családban is. És ha így van, akkor az ilyen társadalomban az egészséges 40 éves ember sokkal egészségesebb, mint a 20 éves, hiszen a képességek kibontakoztatásában sokkal előbbre tart! A 40 éves élet cikázó rakéta a 20 éves élet kezdetleges parittyájához képest! Életünk felemelő, csodálatos erejével az ember kibontakozásán lehetne dolgozni! Életünk szüntelen kibontakozássá, csodálatos gyorsulássá és tisztázódássá válhat! A természetes egészségre épülő élet egyetlen óriási, önmagát gyorsítani képes rakéta az egyre teljesebben feltáruló élet és az egyre csodálatosabban felsejlő világ szívébe! Életünk utazás az egyre tisztább, üdébb egészség legmagasabb minőségeket megnyitó és átfogó színtiszta ragyogása felé!

Életünk fejlesztése előbb való minden más tevékenységünknél

Élet-építésünk másik alap-gondolata, hogy önmagunk fejlesztése előbb való többi tevékenységünknél. Ez a száz oldalról satuba fogott, és óriási terhek garmadával még be is “havazott” modern embernek persze már furán hangzik, ezért elkel egy példa. Vegyük mondjuk a favágást! Az a feladatunk, hogy apróra hasogassuk a tüzelőfát. Kimegyünk az udvarra, előkapjuk a fejszét, de kiderül, a fejsze életlen, lötyög, lejár a feje, nincs igazán rendben, nem olyan, amilyennek egy fejszének lennie kell. Ahogy a mai ember mondja: nem százas. Mit tegyünk? Lássunk neki gyorsan a favágásnak, hátha megússzuk fejsze-javítás nélkül? Hiszen szorít az idő, a feladatok, a nyomások, a kényszerek, amiknek eleget kell tennünk! Ha belevágunk, elkezdünk gyorsan csapkodni, közben hol ide, hol oda repül le a fejsze feje, kitöri az ablakot, eltalálja a szomszédot, de tovább csapkodunk vele, a lábunkba is belevághatunk, és akkor esetleg nem leszünk képesek semmiféle további munkára! Világos, hogy ha a fejsze feje nem illik rá a nyelére, ha lötyög, előbb rendbe kell hozni, és csak utána érdemes nekivágni – így járunk jobban – különösen, ha egész nap ezzel a fejszével kell dolgoznunk. Ebből látszik, hogy az Élet-építés második alap-gondolata: a legjobb időbefektetés önmagunk javítása! Legelső feladatunk minden nap: önmagunk rendbehozásának, természetes egészségének biztosítása! Ehhez pedig kell a friss (és lehetőleg tiszta!) levegő, frissítő mozgás, nyújtó gyakorlatok a megizzadásig, utána friss meleg-hideg zuhany, bőrünk egész felületének lesikálása, méregtelenítése, tisztítása – majd frissítő, nyers zöldségek vagy friss zöldségekből zöldséglé – és aztán jöhetnek a feladatok! Hol az a feladat, hadd oldjam meg!

Kapcsolat életünk egészéhez

Életünk sokszor, főként fiatal korban, még határtalan erőnek, teljesen rendben levőnek tűnik. Csakhogy milyen mércével? Nem elég a pillanatnyi közérzet, hiszen a Természettel, az Egész-szel való kapcsolat is lényeges részét alkotja életünknek. Egészségünk képességeink legjavának szüntelen mozgósítását és fejlesztését igényli! Mi vár arra a modern fiatalra, aki alig bír mit kezdeni forrongó energiáival? Várja a modern élet: cigaretta, ital, kommersz zene, a fogyasztói társadalom lélek-ernyesztő, önfeladásra, leépítő kikapcsolódásra késztető csábításai. Aki enged az alantas csábításnak, annak élete nem felfelé, hanem lefelé kanyarodik, és arra már nagyon sokan vannak, és azok az évek-évtizedek alatt egyre rosszabbul érzik magukat a bőrükben. Nincs jövő – mert az üres csömör nem jövő. De mi van akkor, ha a természetes egészséget tartjuk szem előtt? Akkor forrongó energiáinkat arra fordíthatjuk, hogy életünk felfelé íveljen! Legyünk életünk segítői, legyünk tehetség-gondozók! Legyünk saját tehetségeink, legjobb képességeink hű őrei, és soha ne tévesszük őket szem elől! Akkor mindig legjobb képességeink felé nyílik a legizgalmasabb kihívás! Minden csábítás alkalmával, minden nehéz helyzetben, minden ébredés után és minden elalvás előtt érdemes elmondani (legalább magunkban) az élet-építés varázsmondatát: életemet fölemelem! Nagyon is szükség van erre a tisztító erejű gondolatra a mai világban, ahol naponta ezer és ezer lehúzó kényszer húz le bennünket, ahol ezer és ezer alattomos hatás akar kikapcsolni bennünket életünk önálló irányításából. Ezzel az elhatározás erejét magában hordozó gondolattal kapcsolatot teremthetünk életünk egészével! Életünk egészével, amit a Természet szült és vesz magához! Próbáljuk ki, ez az egyszerű tőmondat csodákra képes, ha rendszeresen, minden nap elismételjük, mint egyfajta imát az életünkhöz, a Természethez. És szédítő táncra perdülhetünk, vagy futhatunk, tornázhatunk, hempereghetünk, vagy különböző matematikai-logikai-gondolkodási feladatot tűzhetünk ki magunk elé: előttünk a világ, mint óriási domboldal, amire ha bármilyen irányban felfutunk, magasabban leszünk! Felfelé futni, ahhoz ember kell! És attól erősödhetünk, a magasban tisztább levegőt szívhatunk, és onnan szebb a kilátás! De lefelé csúszni a halott is tud. Ő már teljesen ki van kapcsolódva. Ha engedünk a mai világ csábításainak, lecsúszunk a világ csúszdáján, a sok-sok lecsúszott ember közé, lassanként olyan mélyre, ahonnan már nincs, vagy csak rendkívüli erőfeszítések révén lehet visszaút.

Kapcsolat a tisztító világerővel

Ha képességeinket fejlesztjük, és rátérünk az egészséges életmódra, érzékenységünk nem az alantas csábításokra, hanem a magasra emelő kihívásokra hangolódik át. Bicsérdy Béla “A halál legyőzése” című könyvében felhívja a figyelmet a világot átjáró tisztító erőre. A víz, természeti viszonyok között, képes az öntisztulásra. A levegő, a városoktól messze, képes az öntisztulásra, sőt, a tisztításra is, amit mindannyian megtapasztalhatunk, ha egy napot a hegyek közötti jókora kirándulással töltünk. Estére bizony már átjár a jótékony zsongás, zsibongás, kipirult arccal, jóval a szokásos idő előtt fekszünk ágyba, minden sejtünk mintha zsongna valamiféle csodálatos éneket, és mély, üdítő álomba merülünk. A természetes, hegyi levegőre kitett ruháink reggelre csodálatos tiszta illattal töltődnek fel. Bicsérdy érdeme, hogy az emberi fejlődésnek középpontjába a tisztító világerővel való kapcsolat fejlesztését, finomítását állítja. Ha szervezetünket nem terheljük folyton egészségtelen étkekkel, italokkal, ha rendszeres, alapos testmozgást végzünk, ha megtanulunk élettanilag helyesen lélegezni, testünket helyesen tartani, akkor szervezetünkről lerepülnek a nyomasztó súlyok, egyre tisztább lesz közérzetünk, és egyre magasabb, finomabb szinten tudunk kapcsolatot teremteni a Világegyetem tisztító és felemelő erőivel. Eljutottunk a következő segítő, tisztázó gondolathoz. Életünk alapvető feladata, emberi kibontakozásunk igai távlata, hogy egyre tisztábban teremtsünk kapcsolatot a Világegyetem egyre magasabb, egyre tisztítóbb, finomabb, fölemelőbb erőivel.

Az élet-építés csodatevő eszköze

Az élet-építés legfontosabb segítő eszköze egy mindenkiben meglevő, csodálatos képesség. Ez az elemi képesség nemcsak feltétlenül szükséges, de szinte elégséges is az élet-építés legnehezebb feladatainak érdemi megvilágítására és megoldásainak megtalálására. Ez a csodálatos képesség a figyelem. Manapság a figyelem, mint képesség, olyannyira elhanyagolt, hogy szinte észre sem vesszük, mégsem juthatunk nélküle előre, hiszen az élet-építés életmód-váltást jelent, és az életmód-váltás nem kis feladat. Ezer láthatatlan, beidegzett szálon kötözik le életünket a külső kényszerek, mint Gullivert a lilliputi törpék sokezernyi kötele. Ezek olyannyira beidegződtek, hogy már észre sem vesszük őket, megszokottá váltak, mint a levegő. Figyelem kell ahhoz, hogy megtanuljuk újra észrevenni őket, és figyelem kell ahhoz is, hogy megtanuljuk érzékelni az életünket felemelő lehetőségeket. Élet-építésünk egy újabb varázs-mondatához jutottunk el. A figyelem: belső világunk Napja! Amíg nem fordítunk figyelmet belső világunkra, belső világunk növényei sötétben tenyésznek, lassan elgazosodnak, és ha az éjjeli sötétségnek nem akar vége szakadni, lassan bomlásnak, rothadásnak indulnak. Ha egészséges hangulatot akarunk teremteni belső világunkban, meg kell ajándékozzuk a figyelem csodatevő erejével. Amint figyelmünk fénye világítani kezd, ahová csak ér, belső világunk növényei jókedvre derülnek, boldogan szárba szökellnek, kihúzzák magukat, és megindul a növekedés, tisztul a levegő. A figyelem csodatevő gyógyír, ha rendszeresen, minden nap megajándékozzuk belső világunk növekedni vágyó hajtásait vele, ha észrevesszük, hogy életünket egy belső természeti erő hajtja a növekedésre, a kifejlődésre. Ugyanaz a belső természeti erő ez, mint ami érdeklődésünkben, kíváncsiságunkban, természetes, belső világunk legmélyéről fakadó vonzódásainkban nyilvánul meg. Az élet-építést a figyelem látókörének és mélységének szüntelen fejlesztése teszi lehetségessé.

Önazonosságunk

Életünk új alapra építéséhez tisztába kell jönnünk önmagunkkal. Mai individualista világunk azt mondja: önazonosságod lényege az, ami nincs meg senki másban. Csakhogy az, ami nincs meg senki másban, nem lehetséges anélkül, ami megvan minden emberben – ember mivoltunk nélkül. Önazonosságunk nem épülhet embertelen alapra. Csakis emberként válhatunk azonossá magunkkal. Tehát önazonosságunknak különleges, egyedi tulajdonságaink nem az alapjai, hanem rügyei, következményei. Önazonosságunk nem lehetséges anélkül, hogy élőlények lennénk. Ember mivoltunk alapja tehát, hogy vállaljuk, átéljük a minden élőlénnyel való életközösséget, és innen merítünk erőt: életerőt. És mivel minden élet forrása a Természet, életünk igazi, végső alapja az élő Világegyetem életereje. A Világegyetem életereje csodálatos, mindenható erő: ez az erő mozgat mindeneket. Ez az erő tudja, hogyan szülessenek, fejlődjenek, ragyogjanak a csillagok. A Kozmosz szervezőereje áthatja az egész Mindenséget, mint egy végtelen, égig érő láng, és az élet vágyában ott lobog a kiteljesedés, az egyre magasabbra fejlődő boldogság kozmikus vágya. Ez az égig érő láng költözött a Földre a földi élet formájában. Ez az égig érő láng költözött a Földre az ember formájában. Majdnem minden gyermekben elevenen él ez a vágy, szeretnének sok-sok mindenben világraszólót alkotni, a világon a legjobbak lenni. Sok felnőttben is ott lappang ez a láng – sajnos, ha önazonosságunk alapja az individualizmus, akkor többnyire valamiféle modern, torz formában. De érdeklődésünkben, kíváncsiságunkban, boldogság iránti vágyunkban ott él ma is ez az égig érő láng, és akkor az igazi, ha az égig ér. Bennünk a Természet akar élni. A Természet pedig egyszerűen zseniális. Az emberi géniusz minden csodára képes. Az emberiség emberi erőforrásai a Föld egyik legnagyobb természeti kincse. Ha azt az életet akarjuk élni, ami bennünk élni akar, akkor nincs más lehetőség, mint lánglelkű ás lángeszű életet élni! Merni kell élni, érezni, mert a mai világ hihetetlenül körmönfontan arra nevelt rá bennünket, hogy mindig a kényelmet keressük, amit az orrunk elé tolnak, ne is próbáljunk önállóan, merészen érezni, beleszimatolni az élet egészének mámorító szagába. Az élet-építés lényege tehát: merjünk lánglelkű és lángeszű életet élni! Van-e bármi másnak értelme? Van-e értelme meghunyászkodó életet élni? Van-e értelme nem élni, ha lehet élni is, élni, élni, igazán élni? Amikor tudjuk, hogy az élet rövid, és ha nem figyelünk, elszalad és huss! Késő lesz! Jön a sír! És sírni, üvölteni kezd az élet! Van-e értelme tetszhalott életet élni, amiben folyton halogatjuk, tologatjuk az igazán fontos kérdések megoldását, anélkül, hogy valaha is nekiláttunk volna ember módon élni, talpra állni? Van-e értelme talpra állás nélkül élni le egész életünket, mint a csúszómászók? Be kell lássuk, nincs mese, csak igazán érdemes élni, teljes szívből, teljes lélekkel nekifeszülni az életnek, átadni magunkat a bennünk és körülöttünk élő felemelő erőnek: a Természet életerejének. Életünk egyetlen értelmes távlata, célja: az Élő Világegyetem építése gondolatainkkal, érzéseinkkel, emberi együttérzéssel, együttgondolkodással – az Élet segítése, ápolása, fejlesztése.

Grandpierre Attila
csillagász, zenész
www.grandpierre.hu

külön keretben:

Az élet-építés alapgondolatai Életünket a matematikához hasonlóan világos, mindenki számára kristálytiszta alapra kell építeni.

Az ember attól ember, hogy képes a feladatmegoldásra.

Az élet diadalmasan szép fénye akkor ragyog fel igazán, ha megtanulunk életünkre életünk egészének távlatából gondolni, mintha halálos ágyunkról tekintenénk rá, és úgy alakítjuk, ahogy halálos ágyunkból visszagondolva alakítanánk. Segíteni kell minden életet, mert különben veszít fényéből.

A természetes egészség: legemberibb képességeink kibontakozása, velünk született hajlamaink kifejlesztése, felvirágoztatása.

A legjobb időbefektetés önmagunk javítása!

Az élet-építés varázsmondata: életemet fölemelem!

Életünk alapvető feladata, emberi kibontakozásunk igai távlata, hogy egyre tisztábban teremtsünk kapcsolatot a Világegyetem egyre magasabb, egyre tisztítóbb, finomabb, fölemelőbb erőivel.

A figyelem: belső világunk Napja!

Merjünk lánglelkű és lángeszű életet élni!

/ Egészséges életmód

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárom