Életünk és a Mindenséget átható rend

Életünk és a Mindenséget átható rend

Életünk és a Mindenséget átható rend [2004 Barrus Könyvkiadó]

Gyermekként olthatatlan vágyat érzünk arra, hogy minden bogarat, fűszálat, kavicsot, falevelet alaposan megszemléljünk, valamennyi kérdésünkre választ kapjunk. Felnőttként miért kellene feladnunk velünk született, szenvedélyes érdeklődésünket a kitágult világ, a Mindenség titkai iránt? Ha feladjuk életünk kiürül, és egy nap arra ébredünk, hogy nem a saját életünket éljük. Személyes életerőnk az egész Mindenséget átható rendből ered. Lényünk egészségre (Egész-ségre), épségre törekvése köldökzsinórként a Mindenséghez köt bennünket. Szeretnénk megőrizni gyermekkori épségünket, kíváncsiságunkat, de nem találjuk a módszert, amivel a mai feszített világban fenntarthatjuk kapcsolatunkat a Mindenség rendjével. Könyvünk megfogalmazza, mi az ember lényege, miben áll az örök emberi és melyek a világot irányító örök törvények. A Mindenség törvényei összhangban kell álljanak egymással, mert a világ Egy.
Könyvünk alapos és részletes segítséget ad ahhoz, hogyan építhetjük fel emberi jövőnket a mai viszonyok között.

Könyvismertetők:

Természet Világa, 135. évf. 11. sz. 2004 november, 528.

A szerző érdemes csillagász, a fiatalabb nemzedék tevékeny tagja. Szokatlanul eleven, szerteágazó érdeklődésről és tenni akarásról szóló művét, Az élő Világegyetem könyvét 2002-ben adták ki, lapunk is írt róla (Természet Világa 134. (6) 287, 2003). Mostani könyve különös alkotás. Míg eddig a csillagász közölt olyan általános emberi és filozófiai nézeteket a szakma részleteibe ágyazva, a helyzet itt megfordulni látszik. A szerző a kozmikus világrendben keresi az ember helyét, természetesen nem is akarja véka alá rejteni, hogy csillagászként előnyösebb helyzetben van – főleg fiatal olvasóival szemben -, mert mintha mélyebben is belelátna a természet titkaiba feltételezett olvasóinál. Ezt a benyomást kelti az a külsőségeket erősítő különbség is, mely a kötet megjelenési formáját illeti. (A borító Barcsik Géza és Nagy Ildikó műve.)

A mai időkben rendkívüli adottság, ha valaki egy természettudományi szakma művelőjeként olyan megélt rendről számol be olvasóinak, ami a világnak valamilyen értelemben a szellemét, a menetét illeti. Ennek a nehéz feladatnak – amelyben a nem túl távoli múlt hivatalos ideológiájáról szóló eltávolodás határozottan látható – a szerző úgy igyekszik megfelelni, hogy olvasóiban felébreszthesse azt az erőt, amivel a világ dolgaiban egy újfajta rendet tudnak vágni maguknak. Ebben csillagász mivolta a szerzőnek nagy segítségére van, de még inkább az a filozófiai iskolázottsága, amely lehetővé teszi, hogy a természet tényei és törvényei értelmezésében nem legyen szüksége túl elvont magasságokba kapaszkodni, tehát érthető lehessen aránylag a legszélesebb olvasókör számára. A szerző egyfajta kozmikus rend szószólója, tevékenységével azt kívánja elősegíteni, hogy olvasói megtalálják az összhangot a világegyetemet és kormányzó fizikai, biológiai és tudati tényezők között.

(A*I)

Magyar Demokrata, 2004 május 13, 62. oldal

Jog az igazsághoz

Ha gyermekkorunkban minden tárgyat alaposan megvizsgálunk, ami a kezünk ügyébe kerül, felnőttként vajon miért ne fordítanánk érdeklődésünket az elérhetetlennek tűnő Mindenség titkai felé? Ebben a mondatban akár össze is foglalható Grandpierre Attila – csillagász, a Titokfejtő-VHK Kör vezetője, zenész – legújabb kötetének lényege. Mintegy 250 oldalon keres választ és ajánl megoldást Földünk erkölcsileg egyre mélyebbre süllyedő állapotának alapkérdéseire. …Ehhez azonban meg kell ismernünk az igazságot, mert „az igazsághoz való jog: minden jog alapja.” Ezt igyekszik feltárni a szerző, s ez az, amely egyben kiút a fogyasztói világ mindent elnyelő csapdájából.

Szaki

Vasárnapi Hírek, 2004 május 9, 10. oldal

Értelmünk élete

Vannak olyan utópiák, amelyek létjogosultságáért kifejezetten szurkol az ember. Ilyen például Grandpierre Attila munkássága, amely új könyve által (Életünk és a Mindenséget átható rend) tovább küzd valami olyasmiért, ami – némi kiábrándultsággal is vegyes pesszimizmussal nézve körül egyre szomorúbb világunkban – talán sohasem győzhet.
…
Mert az egyre dominánsabb funkcionális analfabétizmus inkább előbb, mint utóbb minden kulturális különbséget kiegyensúlyoz. S emberhez méltó, de a természethez méltatlan választ ad minden Grandpierre Attilához hasonló utopistának.
De se ő, se pedig olvasóink ne gondolják, hogy könyvét szükségtelennek tartom. Ellenkezőleg. Vegyék, olvassák, minél többen. Legalább olvasása közben gondolhatjuk azt, hogy az egyetlen lehetséges út kézikönyvében lapozgatunk.

Tamási Orosz János

/ Grandpierre Attila