Kritikák és sajtószemelvények

Kritikák és sajtószemelvények

Kritikák és sajtószemelvények

Zitty Berlin, Nr. 14/88

Szívből, álomszerű extázisig fokozódó számok, a szokásos dalszerkezet és énekmód teljesen hiányzik, a bűvös táncritmus művészetébe rántja a közönséget, ami már nincs a mai stilizált neon-hűvösségben és csak a más időkben élt természeti törzseknél található fel. Állandó tempógyorsítások, a már szinte brutális-ősi dobok hirtelen fokozása, fejhangok szétcincált kollázsa, állathang-bejátszások és vulkánikusan berobbanó gitárakkordok – mindez kiegészül egy átláthatatlan hangzás – és tudatalatti dzsungelbe tévedéssel, ahonnan nem tudunk egykönnyen visszatérni, mert a tér- és időérzékelés ezek alatt a koncertek alatt teljesen új formát ölt.

New York Times, 1990 February 28

A VHK zenéje alapvető, elementáris, telített megszállott, felvillanyozó szenvedéllyel.

Forced Exposure, # 16, 1990

Ha ez a lemez ´73-ban kis sajtónyilvánosság mellett jelent volna meg, ez ma egyike lenne ezen évtized egyik leglegendásabb “elveszett” lemezeinek.

NMI&Messitsch July/August 1991

Minden mérséklet mellett: ez a legjobb lemez a múlt héten, hónapban, évben…

Maximum Rock’N Roll, July 1991, #98

Ez a zenekar szellemben és keménységben egyenlő olyan kedvencekkel mint a SONIC YOUTH vagy a BIG BLACK de identitása teljesen saját.

The Melody Maker, September 26, 1992 és October 10, 1992

Ahogy az énekes pörög benn a banda delejező vudujában, s ordít mint egy keringő dervis, a hatás majdnem hipnotizáló. Hihetetlen. Látva őket Kölnben játszani, izgatott lettem, nemcsak a zenekar előadása miatt (amely csodálatos volt) hanem a közönség tomboló reakciói miatt. A VHK-t látva értettem meg milyen veszélyes utat is jelenthet a rock and roll.

NMI Messitsch, német fanzine, 08/92

A VHK határozottan a legjobb Keletről. A Halottkémek egy zenei zabolátlanság, 50 perc transz. Ők őrült dobok, végletekig srófolt gitárok, sikoltó sámánok. Ők egy álom. Hallgasd extrém hangosan. Vessz el benne. Ne gyere vissza soha többé.

Metal Hammer(…)

Ha ez a banda nem kultikus, akkor nem tudom mi a kultikus.

A Semmi Kapuin Dörömbölve c. anyagunkról a Various Artists német fanzine írta, 12/92

Ez egy sámánisztikus etno-punk. De ez több mint zene. Ez egy utazás a negyedik dimenzióba. Csukd be a szemed, érezd át a Világegyetemet és ott fogod találni magad a szenvedély végtelen mélyrétegében újra. Elfelejted neved, mindennapos gondjaidat, nemedet és egész biztosan, rációdat. Ami még mindig számít, az az ősi ösztön. Itt most kiélheted. Pszichoterápia vinilen. Egy zenekar túl minden normán és konformitáson. Egy mestermű!

VOLT-magazin, 1994

A VHK talán az egyetlen magyar banda, amelyik katartikus zenei attackot képes produkálni.

Crohinga Well, belga fanzine, 1994

Egy igazán fantasztikus album (mint az előző három), amelyet a legfontosabb magyar csoport készített. A Vágtázó Halottkémek egyike a kevés számú igazán pszichedelikus bandának ezen a bolygón.

Rockinform, Március 1995

Ez a lemez az improvizációs zene egyik csúcspontja.

Bananafish, San Franciscan fanzine, 1995, No. 10

Minden alkalommal amikor egy új VHK felvételt hallgatok, újraélem ezt az atavisztikus álmodozást – ez olyan mint újra visszatérni az anyaméhbe. A VHK annyira valószínűtlen, olyan csodálatos és mégis olyan láthatólag szükséges (ha nem léteznének ki kéne őket találni), hogy ők úgy funkcionáltak számomra mint kedvenc gyermekkori tündérmeséim melyeket kisgyerekkoromban hallgattam. Amikor először felfedeztem 1988-as A Halál Móresre Tanítása c. lemezüket, elképesztett a kolostori pszichedelia, a rock’n’roll gatyapőc hetvenkedés, és a merő másvilágbeliségbe elragadás logikai teljessége, és ez a csodálat ma is velem van. A VHK úgy hangzik mint egy más világból és más időből való zenekar.

Moshable, dán fanzine, 1995

Ez a banda néhány éve turnézik és majdnem mindenhol játszottak már Európában de még mindig egyike megmaradtak Európa legféltve őrzöttebb titkainak. Ez az egyik legérdekesebb banda amelyikre ebben az évben ráakadhatsz.

Oor, holland magazin, 1996 március, Iggy Pop-interjú

– Követed-e a kortárs pop-színteret?

Igen. Van egy pár új zenekar, például a VHK Magyarországról, akiket jónak találok. A punknak úgy kell hangzania mintha ma találták volna ki! Hozzá kell tennem, hogy kevés igazán új dolgot hallok. Ezért szeretem a VHK-t. Ők kicsit furcsán hangzanak, individuálisak, de azért még mindig ez a punk.

Élet és Irodalom, 1996 május 3, Szkárosi Endre

A VHK Széltekervények és álomkutak című magmatikus koncertje új utakat látszik nyitni…a VHK-zenét újra a barbár és kozmikus erő határozza meg: a bátrabb instrumentális improvizáció, jelen idejű színpadi koncentráció emelheti azt abba az éteri magasba, ahol már teljesen érdektelen, hányan figyelnek ránk – mert úgyis figyelni fognak, és az lesz az érdekes, aki figyel, nem pedig az, aki nem.

Rock-inform, 1997 március

A tavalyi koncertek sejteni engedték, hogy a VHK újabb nagy dobásra készül. Mégis meglepő, hogy most ennyire finom, letisztult, ugyanakkor zeneileg összetett munkával álltak elő… A lemez végére igazi zenei csemege került. Hatása szavakkal alig adható vissza: a több mint 70 perces VHK-muzsika lezárásaként egyszerűen katartikus élményt nyújt.

Kurír, 1997 március 21

Az Éden visszahódítása, első rész – ez a címe ennek a 73 perces zeneanyagnak, amely minden eddiginél sokrétűbb, sűrűbb, ihletettebb zenét kínál.

Új Magyarország, 1997 március 26

Jómagam, aki bevallottan távol állok a pop minden emberit, egyénit bekebelező, uniformizáló zeneőrületétől – lenyűgözve hallgattam frissen megjelent korongjukat, “Az Éden Visszahódítását”. Grandpierre Attila és zenekara ősi ritmusok “hátán” vágtázik, mintha az egyén és a magyar közösség valamikori tudatalattijából hívná elő az indulatokat. Mondhatni, mágikus hatással.

Magyar Narancs, 1997 március 27

Nyílegyenes, törhetetlen vonal a VHK története, magasan az úgynevezett rockzene fölött, egy kompromisszumok nélküli, ösztönös világszemlélet, önálló hatalom. (…) “Az Éden visszahódítása-1” meghallgatása után kivédhetetlenül megkérdőjeleződik félvállról vett életünk igazsága. A Vágtázó Halottkémek évtizedek óta a magyar zene lelkiismerete és bűntudata, egy megkerülhetetlen példa, hogy igenis lehet üzleti szempontok és pitiáner megfontolások nélkül dolgozni ebben a jobb sorsra érdemes országban.

Crohinga Well (Belgium), 1998, #14

Minden Vágtázó Halottkémek album egy esemény amire érdemes várni, de ez az újabb annyira jó, hogy képes kell legyen megnyitni néhány ajtót itt és ott…

Budapest Week, 1998 Szeptember

Ha olyan zenét keresel, ami különleges és ugyanakkor jellegzetesen magyar, nehezen választhatsz jobbat mint a VHK-t…Amikor majd ezer év múlva néhány űrbeli régész kiássa ezt a lemezt a Mammut bevásárlóközpont romjai alól, azt gondolja: micsoda szép késő-huszadik századi népzene is volt a “Nincsen Távol”, és milyen szomorú, hogy senki sem érti, miről is énekelt az őrült dervis.

Mancs, 2000 Január 20

Minden alkalommal, amikor egy-egy VHK-lemez hallgatása közben átkerülök oda, ahol az igazán lényeges dolgok történnek, hajlamos vagyok azt hinni, hogy sikerül megkapaszkodnom a lét felszínén, megtapasztalni az igazi életet, és hogy ez most már így is fog maradni mindörökre…Ezért is ünnep, amikor egy VHK-lemez megjelenik, mert legalább 74 percre olyan lénynek érzem magam, amilyennek minden egyes rohadt napon kellene.

(2000-03-23)

/ Vágtázó Halottkémek

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárom