40 éves a VHK – interjú Grandpierre Attilával 2015. június 01. 18:22, Dalok.hu
https://www.dalok.hu/hirek/id/2203

40 éves a VHK – interjú Grandpierre Attilával
2015. június 01. 18:22 40 éves a VHK – interjú Grandpierre Attilával

Június 5-én koncertezik a VHK a Barba Negra Track klubban. Ez a koncert lesz a jubileumi turné lezárása.

A koncert Facebook eseménye itt .
https://www.facebook.com/events/1588791641366657/
A zenekar vezetőjével a VHK 40 évéről beszélgettünk.

(A fényképet az 1990-ben készült TV2 műsorból https://www.youtube.com/watch?v=UIX6lCSFqsU emeltük ki)

Dalok.hu: Melyik volt az elmúlt 40 év legemlékezetesebb időszaka, legerősebb emléke számodra?
Grandpierre Attila: Két időszakot is említhetek: az első 1975-1995-ig, a második pedig…1995-től máig. Viccet félretéve, ha szűkíteni akarunk, akkor a második az 1996-1999-os, a harmadik a 2009-től máig tartó lehetne, hiszen 2000-től 2009-ig nem koncerteztünk. Ami a legerősebb emléket illeti, hát ez a VHK esetében kemény dió. Léteznek olyan rendkívüli koncertek, amelyeket nem lehet egymással összemérni, mert amikor átéled, vagy visszemlékszel, mindent betölt, kiveri a biztosítékot és mindent felülmúlónak érzed. Mindegyik olyan intenzitással múlja felül a szokásos életélményt, hogy kiszakad a szokásos keretekből, és ott pompázik teljes fényében a hétköznapi világon túl. Rendkívül nehéz, ha nem lehetetlen az ilyen rendkívüli élményt jelentő koncertek közül kiemelni a legrendkívülibbeket. Mit mondjak? Tessék! Volt 5-10 testelhagyásos koncertem. Sokszor voltam életveszélyben. Volt, amikor 6 percig tartó ájulásom volt a koncert alatt. Volt, hogy mentő vitt el a kórházba, ahol azonnal meg kellett műteni. Többször előfordult, hogy egy liternél több vért veszítettem a koncert alatt. De ez nem zavart, a koncert teljes erőből zajlott, mint máskor. Volt, hogy amikor a szálkás színpadon teljes sebességgel forogtam, hemperegtem, egyszercsak pár csepp, valami piros eső hullt a fejemre. A koncert végén kiderült, hogy a bokámból leszakadt egy 5-10 dekás húsdarab, és amikor ez átrepült a fejem fölött, akkor csöpögött belőle a vér a fejemre. De nem ezek voltak a legerősebb, legemlékezetesebb koncertjeim. Hanem a zenében, a zenével feltáruló világok, elképesztő élmények, az igazi valóságok. Ez volt a felfedezés a javából. Hogy létezik igazi világ, és a zene erről tud valamit. Ezektől az élményektől valósággal röpülni tudnék. Ezekért érdemes élni. És nemcsak számunkra, sokan mondták és mondják, hogy a VHK új ablakot nyitott egy szélesebb világra, és az életük legnagyobb élménye. Nem egyszer rákérdeztem, hogy komoly ez, hiszen ott a szerelem, és az élet számtalan hatalmas élménye, talán csak a koncert hatására, elfogódottan mondják, hogy ez a legnagyobb élmény az egész életükben. De többen váltig állították, hogy így van. És sok embernek adott már életerőt, egy-egy esetben, bármilyen hihetetlenül hangzik, ténylegesen életmentő volt a zenénk. Most, hogy mégis mondjak valamit, az 1984-es koppenhágai Ungdosmhusetben adott koncertünk első fele, a 2009-es Fekete Zaj Fesztiválon adott koncertünk a Mátrában (http://index.hu/kultur/zene/fesztival/2009/08/08/orjongo_tombolas_a_matraban/), vagy a 2012. május 26-ai koncertünk az A38 hajón számomra a mai napig a legkiemelkedőbb koncertek közé tartoznak.

Dalok.hu: Miben más ma a VHK mint a kezdetekben és miben ugyanaz?
Grandpierre Attila: 1981-re sikerült a zenekar tagjaival eljutnom odáig, hogy beszéljék azt a zenei nyelvet, ami bennem él. Évekre volt szükség ahhoz, hogy szokatlan és eleinte a többiek számára szinte hihetetlen elképzeléseimet, zeneértelmezésemet a gyakorlatba is át tudjuk vinni. De én komolyan gondoltam. Ha nem ment másképp, ki kellett vennem a gitáros kezéből a gitárt, hogy megmutassam, mire gondolok, hogy milyen felfogásban képzelem el a gitározást, vagy a dobolást. Mert számomra nem a technikai tudás a legfontosabb, hanem az a hozzáállás, amivel a zenéhez viszonyulunk. Ezzel együtt az 1981 előtti VHK-s zenékben már sok teljesen meghökkentő újdonság volt jelen, hiszen a megalakulásunkat megelőzte egy 5-6 éves olyan időszak, amelyben sülve-főve együtt voltunk, zenét hallgattunk, arról beszéltünk, hogy milyen látomásaink születnek a zenéktől. És mivel megvolt már bennünk a rendkívüliség érzete, a végtelen erőkre irányuló indíttatás, elképesztően eredeti élmények, zenék, koncertek, előadások is születtek. A beleélés, az átélés, a spontán zeneteremtés során eljutottunk odáig, hogy megszabadultunk a rockzenei hatásoktól is. 1985-ben Hoppál Mihály meghívására „Sámán-utak” címet kapott koncertünk elejétől végéig egyetlen rögtönzés, egyetlen lenyűgöző, hihetetlen és teljesen eredeti élményfolyam. 1993-ban a „Hajnal” című rögtönzésről azt írták, hogy ez az improvizációs zene csúcspontja. Ma is lélegzetelállító. Ugyanilyen teljesen szabad zeneteremtés szerepel a 2012-es lemezünk nyitó számaként, ez a Boli emlékére született „Kézfogás”. A VHK-ban az átélés olyan rendkíívüli erejűvé válik, hogy számunkra ez adja meg a koncert igazai tartalmát, ettől érezzük azt, hogy közelebb kerülünk a tűzhöz. Hogy mi változott és mi nem, arról hadd idézzem a Pécsi Est Café-ban adott 2012. szeptember 8-ai koncertünkről írt ismertetőket (http://vhk.saman.org.hu/2012/09/nincs-mas-megoldas-vhk-a-pecsi-est-cafe-ban/), „A Vágtázó Halottkémek lassan 40 év után is a legjobb koncertzenekarok egyike, az idő se a zenén, se a hatvan év fölött járó Grandpierre Attilán nem fog” ;
http://ujszo.com/napilap/szalon/2012/09/22/idoutazas-osztonkiugrasztas: „2012 szeptemberében. Időutazók is voltunk, semmi sem változott 1976, 1982 vagy 1995 (amikor először éltük át élőben a VHK-féle zenei élményt) óta: elementáris koncertélményt kaptunk.”

Dalok.hu: Mit várhatunk a jubileumi koncerten az Ébrenálmodók Rituális Színháztól?
Grandpierre Attila: Az ünnepi koncerthez különleges előadással készül a VHK Rituális Színháza által inspirált baráti csapat. Ezúttal 11 fő készül különleges meglepetésekkel, közönség közötti akciókkal az ősi magyar mitológia tovább-éltetésére és mai mondanivalóval megelevenítésére. Örülök, hogy ismét történik valami új és figyelemre érdemes szellemi kezdeményezés, olyan, aminek külföldön sem találni párját, ahogy annak idején a VHK Rituális Színháza is világszerte egyedülálló és máig ható előadásokat mutatott be.

Dalok.hu: Terveztek új zenéket megjeleníteni a közeljövőben?
Grandpierre Attila: A 2012-es lemezünk óta már egész sor új, felvillanyozó számunk született. Készülünk az új lemezre, és keressük a módját, hogyan lehetne a mai viszonyok között a legmegfelelőbben eljuttatni az emberekhez ezeket a mondanivalónkat. Remélem, egy éven belül meg tudjuk jelentetni a következő lemezünket.

A VHKA lemezeit itt töltheted le: https://www.dalok.hu/vhkvagtazohalottkemek