A Vágtázó Halottkémek életereje

A Vágtázó Halottkémek életereje

Megjelent:WAN2, 2009.04.

 

A Vágtázó Halottkémek életereje

Egy fő híján együtt próbál a kultikus VHK és április 25-én koncertezni is fognak a Petőfi Csarnokban. Ennek apropóján látogatta meg a Wan2 Grandpierre Atillát zebegényi otthonában, illetve szedte össze a tudnivalókat a legendás zenekarról.

 

Szöveg: Dudich Ákos

–         A Vágtázó Halottkémek 2001-ben feloszlott, és úgy tűnt sose fog újra összeállni.

–         A zenekar utolsó másfél évében az addig bőségesen virágzó közös alkotóerő váratlanul és teljes mértékben kikapcsolt. Kilépésem után rendeződtek a VHK-tagokkal való viszonyok, majd létrejött a Yava, ahol együtt játszik Fritz és Mestyán Ádám. Ráadásul találtak egy kiváló dobost: Szabó Kristófot. Ekkor merült fel, hogy létre lehetne hozni egy olyan zenekart, ami képes arra, hogy a VHK-t felelevenítse. Hiszen így az utolsó sarkalatos pont, a dobos kérdése is megoldódni látszott. Minden tiszteletünk az Ipacs Lacié, de az utóbbi kilenc évben vele nem játszottunk együtt és zenekart munka, illetve próbálás nélkül nem lehet létrehozni. Már egy éve együtt próbálunk, és minden várakozásomat felülmúlja, ami a próbákon történik.

–         A szavaid alátámasztják azt a régi feltevést, hogy a VHK alkotói válság miatt oszlott fel, viszont ennek ellentmond, hogy egyenként mind aktívak maradtatok, tehát volt még spiritusz mindenkiben, nem is akármilyen… Együtt akkor miért nem működött?

–         A fő gond az volt talán, hogy elromlott az egymáshoz és a zenéhez való hozzáállásunk. Amikor kiléptem a VHK-ból, azt gondoltam, hogy rám szakad az ég. Persze a többieknek se lehetett könnyű. Korábban is voltak nagy feszültségek, de a felbomlást követően ezek még éleződtek. Sose mentünk a szomszédba egy kis villongásért, de ezután aztán volt minden. Kellett jó pár év ahhoz, hogy ráébredjünk arra, hogy mi is történt valójában, letisztuljanak az emberi kapcsolatok, a hosszú távú valóságnak megfelelővé váljon a hozzáállásunk.

–         Ipacs végül is miért nem csatlakozott? És a többi hajdani tagokkal tartjátok a kapcsolatot? Czakóval, Szónusszal? Meghívjátok őket a koncertre?

–         Ipacs a zenekar tudta szerint azóta nem dobol. Ezekkel a régi, oszlopos tagokkal vannak terveink, de a többi legyen meglepetés.

–         Miként zajlanak a próbák?

–         A tagok között ritka erős a barátság, a lelki-szellemi kapcsolat. Ezért aztán várakozáson felül jól zajlanak a próbák, pedig elég magas a léc. Jönnek az új számok, a régiek is sokszor mintha jobban mennének, és rengeteget improvizálunk. Keresztülfolyik rajtunk a zene, mi pedig lubickolunk ebben a világban, ami most megnyílt előttünk.

–         Április 25-én lesz az első koncert. Kizárólag régi VHK számokat játszotok majd, vagy lesznek „véhákásított” Csodaszarvas, illetve Yava számok is, mint ahogy a Vágtázó Csodaszarvas koncertjein is elhangzanak „csodaszarvasított” VHK számok?

–         A koncert címe: VHK-idéző. Erről szól az est, a Vágtázó Életerő tiszteletet ad a VHK munkásságának.

–         Mennyire volt, illetve mikor vált tudatossá az ősi hagyományok felélesztése / őrzése a zenén túl?

–         1975-ben, a VHK első próbáján valamiféle szaggatott-vontatott lüktetésként különös, hallucinogén ének tört fel belőlem égig érő látomások közepette. Persze nemcsak belőlem, Czakó és Ipacs éppen úgy rajta voltak az őserőn, és ez volt a legcsodálatosabb az egészben: nem egyszemélyes csodáról, hanem egyszerre sok emberen kitörő csodáról volt szó, és ez sokkal nagyobb dobás! Annyira nem lehetett ezt a teljesen magától születő zenét hova tenni, amelyet csakis az érzés irányított, és csakis az érzés mondta meg, hogyan fejlődjön tovább – annyira más volt, mint az ismert népzenék, hogy egyszerűen csak őrületnek neveztük. Maga volt a tiszta őrület! Mégis, a mélyén ott lappangott egy törvény, a legmagasabb és legőrületesebb gyönyörűség megteremtésének vadító szaga. Az évek során egyre jobban ez az élményvilág került a VHK középpontjába. Aztán 1982-ben a kezembe került Bartók Béla Mi a népzene? című tanulmánykötete. Ebben írja Bartók, hogy az igazi népzene minden külső befolyástól mentesen, egy megtisztult tudatállapotban születik, mégpedig egy természeti erő hatására, ami maga a zenei alkotóösztön. Mintha villám csapott volna belém! Azonnal tudtam, hogy százszázalékos kapcsolatra leltem. Ez az! Ez az az őserő, ami fittyet hány mindenféle beskatulyázásnak! Ez az az őserő, ami minden hétköznapit kiszorít a tudatomból, amikor kitör! Ez az az őserő, ami mágikus hatásával messze felülmúl mindent az életemben! Ekkor neveztem el a zenénket mágikus népzenének.

–         Miért ebben az irányban kerestétek a kitörési lehetőséget? Nem volt ez egy kicsit „fejjel a falnak” hozzáállás?

–         Mégis, mit lehetett volna kezdeni egy ilyen őrült társasággal? Nekünk semmi sem volt elég. Magát az életet akartuk, mégpedig egészben, ereje teljében. És amikor beleharaptunk az élet szédítően kavargó, elme-tágító zuhatagaiba, csak úgy röpültek ki a szabadra a régóta megvalósulni vágyó, tülekedő, frissen kipattanó világok. Kit érdekelt, hogy mit szólnak hozzá! Ha ott lettél volna, eszedbe sem jutott volna, hogy bárki is méricskélheti ezt a zenét, mert ez maga volt a teljes élet, élményvilágában magában hordozta az élet örök, megalkuvás nélküli távlatait és törvényeit. 

–         Hogyan maradhatott egyáltalán életben a zenekar a kommunista rezsim alatt?

–         Tény, hogy évekig csak a hírünk terjedt, senki nem mert fellépési lehetőséget adni nekünk, s végül Nagy Feró – akinek mesélték, hogy a Vágtázó Halottkémek még a Beatricénél is vadabb zenekar – meghívta Czakót egy-egy számot énekelni a Beatricébe, majd a nagy siker láttán az egész zenekart meghívta a BME E-Klubjába. Ekkoriban kezdett a Rice, a punk és az új hullám népszerűvé válni, és ennek nyomán egyre több meghívást kaptunk. Sokszor így is betiltották a koncertjeinket, de akadtak olyan műsorszervezők, akik a rendőrségi ellen-telefon hatására sem álltak el a koncertjeink megtartásától. Egy-egy új hullámos koncerten előfordult, hogy a fellépő zenekar fülébe jutott, hogy minden VHK-tag jelen van, mire felhívtak minket a színpadra. Olyan is volt, hogy álnéven léptünk fel. De betiltás ide vagy oda, mindig megtaláltuk a módját, hogy rendszeresen játsszunk. Kifogtunk a rosszakarókon.

–         Van-e ma létjogosultsága a VHK-nak, vagy ehhez kellett az elnyomó balos rendszer is?

–         A legtöbb alternatív zenekartól eltérően mi sosem politizáltunk. Minden korábbinál nagyobb forradalmon törtük a fejünket: a teljes, emberi élet felfedezésén és érvényesítésén. Ma ez még sokkal időszerűbb, mint hajdan.

–         A Vágtázó Életerő elnevezést Ipacs távolmaradása miatt vettétek fel?

–         Ennek több oka van. A Vágtázó Halottkémek mint zenekarnév rendkívül jó választás volt 1975-ben és utána, de már régóta úgy éreztem, hogy egy életerős név még jobb lenne. Ráadásul ez a zenekar már nem ugyanaz a zenekar így, hogy az Ipacs nincs benne.

–         De hisz a VHK-ban korábban is voltak már tagcserék…

–         A VHK a baráti társaságomból nőtt ki, amiben Czakó és Ipacs oszlopos tagoknak számítottak. Ők hoztak létre egy zenekart, amibe engem meghívtak énekelni, és amiből belépésemkor a VHK lett. Ezt sem akartam figyelmen kívül hagyni. Engem tehát ők hívtak a zenekarba. Czakó már nagyon régen kiszállt, most Ipacsot is nélkülözzük, mi pedig figyelembe vesszük, hogy két ilyen oszlopos, alapító tag nélkül nem biztos, hogy jó lenne, ha továbbvinnénk a nevet. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mégiscsak eltelt kilenc év, ami alatt sokat változtunk. Ráadásul a VHK maga volt az eredetiség, az Életerőnek is az őserő az életeleme, és ez azt jelenti, hogy meg kell újuljunk, ahogy a VHK is folyton újjászületett. Az új név ezt a megújulást is jelzi. Nem csak arról fog szólni az este, hogy a régi „slágereket” játsszuk. Ugyanúgy lényeges, hogy ledobjunk magunkról minden keretet, ahogy azt a VHK is nemegyszer megtette.

–        

–         Ezt az egy fellépést tervezitek, vagy turnéztok is?

–         Egyelőre ezt az egy fellépést tervezzük, de ez legalább két-három órás lesz!

–         Nem csak egy mézesmadzag lesz ez a koncert, követik majd újabbak is?

–         Egyáltalán nem szánjuk mézesmadzagnak, de azért a folytatás sok mindenen múlik, hiszen a koncertnek legalább olyan jól kell sikerülnie, mint a régieknek, márpedig a hajdani fellépéseink elég magasra tették a lécet. Ez már önmagában egy nem akármilyen feladat.

–         A próbákon születnek új számok? Esetleg gondolkoztok új albumon?

–         Jönnek az őrületes és varázslatos új számok, de új albumon még nem gondolkodtunk.

–         Milyen pluszokra, illetve látványvilágra számítsunk?

–         Rituális Színház nem lesz, de a díszleteket most is Barcsik Géza készíti, mint régen. A plakát is az ő munkája, és a színpadlátványért is ő lesz a felelős.

–         Milyen előérzeteid vannak?

–         Ilyen próbák után? Az őrület határán innen beszélek: az élet vadítóan tiszta, elemi ereje csap majd fel, az a világ, ami ha nem létezne, ki kellene találni.

/ Interjúk, Vágtázó Halottkémek

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárom