A Tudás templomai – Naptemplomok és az ősi világlátás. (2005. november – Természetgyógyász Magazin)

A Tudás templomai – Naptemplomok és az ősi világlátás. (2005. november – Természetgyógyász Magazin)

Megjelent: Természetgyógyász Magazin, 2005. november, XI. évfolyam 11. szám, 16-19.

A Tudás templomai
Naptemplomok és az ősi világlátás

Hogyan éreztek, gondolkodtak őseink a mai világfelfogást megelőző világkorszakokban? Mit láttak másként a világból, mi lehet az, amit mi ma már nem tudunk, de ami fontos lehet számunkra? Miféle arcokat öltött az emberiség a mai, embertelen társadalmak előtt? Izgalmas kérdések, amik ma is varázsukban tartják az embert. Tragikus, és érthetetlen tény, hogy a mai embert mindössze néhány ezer év óta tartjuk nyilván. A történelmi kort szokás az írás feltalálásához, gyakran 4-5 ezer évre tenni, de az oktatásban a görögökön kívüli ókori civilizációk ma is jóval kisebb súllyal szerepelnek. És még szegény görögök is be voltak tiltva több mint ezer éven át. Mai tudásunk túlnyomó része az utóbbi párszáz évből származik. Ha meggondoljuk, hogy az ember már többmillió éve tud beszélni (már a csimpánznak is van gégefője, és az Australopithecusnak fejlett beszédközpontja), ez a párszáz év indokolatlanul kevésnek látszik. Miért nem nyúlik vissza az emberiség közös emlékezete a beszélt nyelv kezdetéig? Vajon nem úgy jártak a régi kultúrák, mint az indiánoké, vagy a kereszténység előtti magyaroké, amiknek még a nyomait is igyekeztek eltüntetni? Lehet, hogy őseink jóval magasabb tudást birtokoltak, mint amiről a nyugatiak tudtak, és éppen ezért lépett fel ellenük barbáran az alacsonyabb szintű fél?

Az időszámításunk előtti évezred vallási térképe még teljesen elütött a maitól. Akkoriban például Közép-Ázsiában általános volt a természet mozgatóerőinek ismerete és tisztelete, s nyomában a zoroasztrizmus. Az első vallásalapítónak Zarathustrát tartja a modern vallástudomány. A zoroasztrizmus előtti ősvallásnak tehát nem volt alapítója, úgy is lehetne nevezni: természetes vallás volt, nagytekintélyű próféta nélkül. Nagy jelentősége van annak, hogy miféle természetű volt ez az ősvallás, hiszen ha nem volt alapítója-prófétája, akkor minden bizonnyal ősidőkre nyúlik vissza! Nyomára bukkantam, hogyan nevezték ezt az ősvallást a kortársak. Egyik neve: mazdayaznán (mazda: bölcsesség, yaznán – tisztelet) vallás, ami érdekes módon annyit tesz: bölcsesség-tisztelet! Úgyis mondhatnánk: tudás-tisztelet! A rákövetkező zoroasztrizmusban az Isten neve még: Ahura Mazda, azt jelenti: Ahura: az Úr, az Isten; Mazda: bölcsesség – Bölcsesség Isten! Az ősi világképben a gondolkodás, a bölcsesség tisztelete állt a központban, a bölcsesség volt az ősi világkép Istene! Bölcsesség Istene, ne hagyj el! Ebben az ősi rendszerben a tudományos szemlélet még megegyezett a vallásos felfogással! Az emberi tudás gyökereinél a tudás és vallás természetes (ma már különös) egységet alkotott. Ennek tényleg óriási jelentősége van. Ebben a fényben a próféták, vallásalapítók úgy tűnnek föl, mint akiknek tevékenysége nyomán tudás és vallás szétváltak egymástól, a tudomány szembefordult a vallással, a vallás a tudománnyal – és ennek egyik következménye, hogy keresztény a vallás egyre inkább háttérbe szorul. Érdemes tehát őseink egységes ősvallását megismernünk!

A régmúltban világszerte elterjedt ősvallás másik neve: mágikus rendszer. Az ősvallás pap-tudósait, mivel akkor még vallás és tudomány egybeestek, mágusoknak, bölcseknek hívták. A mágusok nagytudású csillagászok is voltak. Nézzük, mit ír a világ egyik legtekintélyesebb értelmező szótára, a húsz kötetes The Oxford English Dictionary a “Magian” (mágikus) címszó alatt! “1875 LIGHTFOOT Comm. Coloss. 151 Akkor volt ez amikor a mágikus rendszer meggyökerezett Kis-Ázsiában; 1877 Outlines Hist. Relig. 165 A mágusok pre-szemita és pre-árja papi törzs voltak Nyugat-Ázsiában”. A mágusokról pedig a “Magi” címszó alatt: “c1400 Three Kings Cologne 49 Szent Ausztin azt mondta, hogy a mágus szó káldeai nyelven annyi, mint ha azt mondanánk, filozófus; 1555 WATREMAN Fordle of Facions II. vii K iv b (Perzsiában) a mágusok (azaz a természet titkaiban járatos emberek)”. Már a mágus neve is jelzi az akkori tudomány és vallás egységét! Tehát ismét a bölcsességvalláshoz jutottunk! Ha meggondoljuk, hogy a bölcsesség szeretete görögül filo-szófia (filo: kedvel, szófia: bölcsesség) és hogy az első görög filozófust, Pütagorászt mágusnak nevezték, mert tudása java részét mágusoktól tanulta, jórészt egy a Kárpát-medencéből Görögországba utazó Abarisz nevű szkíta mágustól, akkor arra a felismerésre jutunk, hogy a mű-vallások előtti korban a filozófia állt a tudomány és a vallás középpontjában. Micsoda panoráma tárul fel előttünk! Platón ideális államról írt könyvében már utópisztikusnak hat, hogy filozófusok irányítsák az államot. De ha Zoroaszter előtt mágusok irányították a királyságot, és a mágusok még a királynál is nagyobb tekintélyt élveztek, ahogyan azt a krónikák feljegyezték, akkor úgy tűnik, bizonyos tekintetben visszafelé haladunk! Amíg régen a tudós-filozófus-papok irányító szerepet kaptak, addig ma már a bölcsesség megbecsülése egyre hátrább került a társadalomban, s teljesen kiszorult az ország életének irányításából a hatalom megszerzésére szakosodott szakemberek, a politikusok hasznára – a társadalom és az emberek rovására. A többezer éves természetbölcselet ma már nem élvez társadalmi megbecsülést, és a Természet átfogó összefüggéseit is egyre kevésbé kutatják. A fogyasztói társadalomban a természetbúvár, sőt egyre inkább a természettudós fogalma is “kimegy a divatból”, egy rég letűnt kor mókás alakjának tüntetik fel a betokosodott fogyasztói szemlélet elkötelezett érvényesítői. Lassanként a köztudatban levő tudományos világkép is elveszti kapcsolatát a tudomány élvonalbeli eredményeivel, és helyét egyre inkább egy alantas, fogyasztói világkép veszi át.

Hogy érzékeljük az ősvallás mibenlétét, nem árt belegondolni, mit is fejezett ki valaha a “vallás” abban a korban, amikor még vallás és tudás egyet jelentett. Akkor még így állt a bál: azt vallom, amit tudok, és nem azt, amit nem tudok! Mára fordított lett ebben is a helyzet. Vallásunk azóta a nem-tudásra épült át. De mit vallottunk akkor, amikor úgy éreztünk, meg kell vallanunk igazi lényegünket? Legbensőbb bizonyságunkat, legszentebb érzéseinket, legmagasabb értékeinket! Hiszen amikor szerelmet vallunk, akkor is az igazságot valljuk meg! Legbensőbb lényegünket pedig csakis legmagasabb belső érzékelésünkkel foghatjuk fel! Annál nagyszerűbb, lenyűgözőbb volt egy vallás, minél magasabbra ért fel! Ősvallásunk az élet legmagasabb szintű érzékeléséből fakadt, és annál messzebb ható volt, minél messzebb voltunk képesek életünket érzékelni, minél magasabbra tudott elérni belső érzékelésünk az ég felé.

Kaptunk egyfajta átfogó képet az ősi magaskultúrákról. De ha őseink tényleg magasszintű kultúrával bírtak, ennek vajon semmiféle nyoma nem maradt ránk? A könyveket elégethették, de a nyelvi, kulturális, tárgyi emlékeket lehetetlen teljes egészében eltüntetni. Mit mond a régészet az időszámításunk előtti évezredek magasműveltségéről? Vannak-e egyáltalán tárgyi nyomai a letűnt őskori magasműveltségnek?

Mindannyian hallottunk már az egyiptomi, sőt talán az amerikai piramisokról is, Stonehenge kőköréről. Némán hirdetik titkukat, és a világűr legtávolabbi zugaira is kíváncsi emberiség valahogy nem jutott el odáig, hogy ezeket a kézzelfogható tárgyi emlékeket kielégítően és széleskörűen értelmezze. Mostanában azonban óriási jelentőségű felfedezések sora mintha egyszerre megnyitotta volna a zsilipet. Néhány éve egyszerre csak tárgyi adatok tömege került a felszínre, amelyek végre fényt vethetnek az emberiség eltemetett ősi világkorszakára: a mágikus kor magasműveltségére. Megtalálták annak a korabeli átlagos kultúránál sokkal magasabb kultúrájú embernek a leleteit, aki minden bizonnyal Stonehenge kőköreit építtette! Világszerte egyre több kőkört találnak az i.e. 5 évezredtől az időszámításunk kezdetéig tartó ötezer évet átfogó korszakból. Egyre többet tudunk meg ezek építőiről, és a kép lassan kezd tisztulni. Csodálatos, majdnem méteres magasságú arany-süvegek kerülnek elő Európa-szerte, és a rajtuk látható sokszáz csillagászati jelkép értelmezésére már komoly javaslatok születtek. “Megtalálták Európa első civilizációját!”- írta néhány hónapja a “The Independent” c. rangos világlap. Többezer éves, magas szintű matematikai ismeretekről tanúskodó tűzoltárok kerülnek elő Eurázsia-szerte, szintén ugyanebből az eltemetett korból. Lássunk egy kis ízelítőt ezekről a világraszóló régészeti leletekről!

2005 júniusában bejárta a világsajtót a hír, hogy 7000 éves civilizáció nyomait találták meg. Egy templomépítő népét, akik óriás, 150 méter átmérőjű, köralakú cölöpökkel csillagászati megfigyelésekre is alkalmas, a kőkörökre emlékeztető templomokat építettek a mai Ausztria, Szlovákia, Csehország, és Kelet-Németország területén – bár, ahogy utánanéztem, ugyanilyen kőkörök épültek a Kárpát-medencében és tőlünk keletre, a mai Ukrajna területén is. Már 300 embernek óriás, több tucat több tonnás kőoszlopból álló, Stonehenge-hez hasonló építményeket emeltek! Kőköröket Angliától a Kárpát-medencéig, és tovább, az egész ókori Szkítia területén, az Eurázsiai síkságon, és még tovább, kőkörök épültek Kínában és Indiában is. A “The Independent” két cikkében azt is megírta, hogy Európa első civilizációja a mai Észak-Szerbiából és a mai Magyarország területéről indult ki i.e. 4800 körül (a világhálón: http://news.independent.co.uk/europe/story.jsp?story=645976

http://news.independent.co.uk/europe/story.jsp?story=645972). Hozzáteszik, hogy ez a régészeti felfedezés átírja a történelmet. Hazánkban valóban rengeteg kőkör-nyomot találtak. Zalai-Gaál István, az MTA Régészeti Intézetének munkatársa, a történettudomány (régészet) doktora az Archaeológiai Értesítő-ben (1990, 117: 3-24) megírja, hogy “A közép-európai vonaldíszes kerámia elterjedési területein szinte mindenhol nagyobb számban találtak árokrendszereket, körárkokat légifotózással, illetve az ahhoz kapcsolódó magnetométeres mérésekkel.” Feltételezhető, hogy ezek a közösségi ünnepek céljára épülő körárokrendszerek, amelyekben – például Polgár-Csőszhalomnál is – Napisten-tiszteletre utaló tárgyakat találtak (lásd A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője, Kr. e. 400 000-Kr. u. 804, Magyar Nemzeti Múzeum, 2002, 42), eredeti, teljes alakjukban Stonehenge-hez hasonló kőkörök, Nap-szentélyek voltak. Tájolásuk csillagászati alapon történt. A Polgár-Csőszhalomnál talált ötszörös koncentrikus körárok-rendszer az i.e. 4800-4600 közti időszakból származik, bejáratai a fő égtájakra mutatnak, és mellette parányi agyagtárgyak, napkorongok kerültek elő. Európa első kőkörei tudásunk mai állása szerint Magyarország területén, Polgár-Csőszhalom környékén épültek 7000 évvel ezelőtt, a vonaldíszes kerámia szülőföldjén.

2001-ben T. Douglas Price és munkatársai tollából alapvető jelentőségű munka látott napvilágot a nagytekintélyű “Antiquity” című régészeti szaklapban (75: 593-603). Ebben a szerzők a legújabb stroncium-izotópos (izotóp: ugyanazon kémiai elem kicsit más atomsúlyú változata) vizsgálatokkal kimutatták, hogy a történelem előtti Európa első magasműveltsége, a vonaldíszes kerámia kultúra is a mai Magyarország területéről indult ki 7700 évvel ezelőtt, mégpedig nem egyszerűen a kultúra terjedt el, hanem a népesség, mégpedig kis csoportokban kivándorolva. Megírják, hogy Európa a vonaldíszes kerámia népének köszönheti a földművelés, a házépítés, a temetkezés, a kifinomult fazekasság, a magas színvonalú kőmegmunkálás tudományait. A stroncium-izotópokkal ugyanis a csontvázak anyagát tudták megvizsgálni, és ezekről tudták kimutatni, hogy milyen klimatikus és táplálkozási viszonyok között nőttek fel a kultúra tényleges hordozói, az emberek. Az egyes tájakra, körzetekre ugyanis más és más stroncium-izotóp arány jellemző, és ennek alapján az egyes emberek vándorlása is nyomon követhető a stroncium izotópok vizsgálata alapján. A vonaldíszes kerámia hordozóiról Európa-szerte kiderült, hogy túlnyomó részük a Kárpát-medencében született és nevelkedett, és ezeket a fizikai vizsgálattal megállapított tényeket régészeti leletek is bőségesen alátámasztják.

2002-ben öt kilométerre Stonehenge-től, Amesbury mellett rendkívüli régészeti leletre bukkantak. A Wessex Archeology (http://www.wessexarch.co.uk/ faq.html#whatis) Nagy-Britannia egyik legnagyobb régészeti központja. Honlapjukon (http://www.wessexarch.co.uk/projects/amesbury/archer.html) alapos tájékoztatás található a sajtószerte Amesbury Íjász, Íjász Király, Stonehenge Királya (Amesbury Archer, Archer King, King of Stonehenge) nevet kapott híres lelet feltárásáról. A feltárt sírban csupa rendkívüli tárgyra bukkantak. Amíg a korabeli Európa sírjaiban 5 tárgy, köztük egy arany tárgy tulajdonosa már gazdagnak számított, addig Stonehenge Íjász Királyának sírjában mintegy 100 tárgyat találtak, köztük arany fülbevalókat (1. ábra). A sír az egész korabeli Európa kiemelkedően leggazdagabb sírja – több, mint tízszer annyi tárgyat tartalmaz, mint az utána következő leggazdagabb ismert sír az egész korai bronzkorban (i.e. 2 400- 1 500). Az Íjász Király i.e. 2 300 körül élt, vagyis Stonehenge második szakaszának épülése idején, és így az angol tudósok feltételezik, hogy az ő magas szintű tudásával függ össze a Stonehenge épülésében megtestesülő magas szintű csillagászati és vallási tudás (2. ábra: Stonehenge).

Tegyük mindehhez hozzá a rendkívüli sungir-i leletet, aminek fényképét a Scientific American címlapján hozta. A sungiri leletben az a rendkívüli, hogy itt egy 28 000 évvel ezelőtti korból származó néhány csontvázon több mint 6000 ékszert találtak – vagyis még Stonehenge Íjász királyánál is sokkal kiemelkedőbb gazdagságú ez a lelet! Megállapították, hogy ezen a Moszkvától 100 kilométerre északra fekvő lelőhelyen minden bizonnyal az uráli népek egyik kiemelkedő személyiségét temethették el. Hozzátehetjük: ha a 100 tárggyal bíró Stonehenge-i íjász “király” melléknevet kapott kiemelkedő gazdagságáról, akkor a több mint 2000 mamutagyarból készült gyöngyékszerrel rendelkező sungir-i leletet is illethetjük “király” címmel. Annál is inkább, mivel fejdíszén többszáz gyöngy körpántot alkot, sőt, keresztpántos koronánk keresztpántjaihoz hasonló elrendezésben. S ha így van, akkor talán tényleg 28 000 éves királysírról van szó! Ruházatát is megtalálták – íme! A sapka hátuljára tíz sarki róka szemfogat varrtak dísznek.

Az Íjász Király fogazatának, csontvázának és tárgyainak (két arany fülbevaló vagy hajcsat, három réz kés, kovakő nyílhegyek, homokkő könyökvédők és fazekak) izotópos elemzése váratlan eredményekre vezetett. Az oxigén izotópjainak elemzése a fogzománc tulajdonosának származási helyére enged következtetni. A vizsgálatok szerint az Íjász Király nem a későbbi Angliában, hanem Közép-Európában élte le fiatal éveit, mégpedig egy a mai brit éghajlatnál hidegebb körzetben – valószínűleg Ausztria, Svájc, vagy Dél-Németország körzetében. A réz kések egyike a mai Spanyolország, másika a mai Franciaország körzetéből származik. Az arany tárgyak egész Britannia területén a legkorábbiak.

Ha egyszer Közép-Európára utalnak az izotópos vizsgálatok, nézzük meg, mi volt a korabeli Közép-Európa kulturális állapota! Amíg Európában az újkőkor i.e. 9000-től i.e. 1 800-ig tartott, a bronzkor i.e. 1 800-tól i.e. 500-ig (http://www.beloit.edu/~museum/logan/paleoexhibit/menueurope.htm), és Nagy-Britanniába a bronzkort az Íjász Király népe vitte be i.e. 2 300 körül, addig Kárpát-medencében az újkőkor i.e. 10 000-től i.e. 4 500-ig tartott, mert erre itthon a rézkor következett az i.e. 5. évezredben! Itt a bronzkor ezer évvel korábban kezdődött, mint máshol, i.e. 2 800-tól i.e. 800-ig tartott. A fémmegmunkálás úgyszintén a Kárpát-medencében volt a legfejlettebb – tehát ha az izotópos vizsgálatok eredményét összevetjük a régészeti-kulturális tényekkel, szem előtt tartva Stonehenge Királyának rendkívüli gazdagságát, úgy tűnik, még egy lépéssel előbbre juthatunk, pontosíthatunk: az Íjász Király minden bizonnyal a Kárpát-medencei kultúrkörből származhat.

Vegyünk most mindehhez még egy fontos, eddig megfelelő módon nem mérlegelt tényt: a tényt, hogy Stonehenge Királya íjász, mégpedig rendkívül fejlett íjat hordó íjász volt. Igaz, maga az íj elkorhadt az évezredek alatt, de a homokkőből készült könyökvédő, ami védte az íjász könyökét az íj visszacsapódásától, egyértelműen azt jelzi, hogy nagyerejű, messzehordó, visszacsapó íjat használt, vagyis reflexíjat. Hogy egy ilyen fejlett visszacsapó íj milyen rendkívüli fejlettnek számított több mint négyezer évvel ezelőtt, azt abból mérhetjük fel, hogy az Árpáddal a Kárpát-medencébe visszajövő magyarok hasonló reflexíjai a korabeli nyugati technológiát még mindig messze meghaladták.

Milyen célt tölthetett be Stonehenge? Neves brit csillagászok egész sora állapította meg, hogy Stonehenge minden bizonnyal a napfordulók időpontjának megállapítására és napfogyatkozások előrejelzésére épült. Erre utalnak a polgár-csőszhalmi körárokrendszernél talált agyag napkorongok is. Az Eurázsia-szerte található tűzoltárok szintén a napimádáshoz és egyben a mágusokhoz kapcsolódnak (kép). “Az antik világ egyetlen papsága sem volt híresebb a mágusoknál”, és – ők adták át a Nap-kultuszt Indiának – írja az angol nyelvű vallástudományi enciklopédia. Az ókori görög kultúráról megjelent első nagy összefoglaló munka szerzője, Stanley szerint “A mágusok részrehajlás és előítéletek nélkül dolgoznak. A legősibb tanító nemzetség, törzs, kétségbevonhatatlanul”. “A mágusok a Napkultusz papi kasztja”- írja az ókori világ lexikona. A berlini történelem előtti intézet igazgatójának, Menghin professzor tudományos közleménye szerint az ősi Európában olyan tudós-papok éltek, akiknek fejéke aranyból készült hatalmas, egy métert is megközelítő magasságú süveg volt. A megtalált aranysüvegeken 496 csillagászati jelképet találtak, amelyeket Menghin professzor a napfogyatkozások előrejelzésére alkalmas, logaritmikus léptékű matematikai jelképrendszerként értelmezett (kép).

Próbáljunk az eddig ismert tények alapján következtetéseket levonni, hogy tisztább összképet kapjunk! Ha Stonehenge a Naptisztelethez kapcsolódik, akkor valószínűleg olyan kultúra építhette, amelyiknél a Naptisztelet jelentős szerepet játszott – vagyis Stonehenget éppen az ókori-őskori mágusok építhették! Ha a tudós-papok Naptiszteletre utaló magas arany fejéket viseltek, akkor valószínűleg Naptisztelők – vagyis mágusok voltak! Akkor tehát Stonehenge Íjász Királya is mágus lehetett! És ha mágus volt, és a Kárpát-medencéből érkezett, akkor a Kárpát-medence már az őskorban a mágikus kultúra központja volt! Európa első civilizációja, aminek régészeti emlékei mostanában kerülnek felszínre, tehát a mágusok korának emlékei lehetnek. Utólag már kézenfekvő a következtetés: hiszen Naptemplomot csak olyan kultúra építhetett, amelynek papjai Napistenhitű csillagászok is voltak. Szinte mindannyiunknak még ma is ismerős a kép: az ősi mágusok csillagokkal ékesített süveget, csillagokkal, Nappal-Holddal díszített köpenyt viseltek.

Van mit tanulnunk a mágikus kultúrától. Jó lenne ma is egységben látni a világot, jó lenne, ha a vallás és a tudomány mindketten valóságos alapon állva egymással is közös nevezőre juthatnának. Jó lenne, ha a Természet, a tudás, a bölcsesség, a gondolkodás tisztelete visszanyerné a legmagasabb megbecsülést. Ez természeti környezetünk és az emberi kultúra túlélésének legfontosabb biztosítéka.

Grandpierre Attila

csillagász, zenész, www.grandpierre.hu

/ Magyarságtudomány