Az élet minősége. (2004. október – Elixír)

Az élet minősége. (2004. október – Elixír)

megjelent: Elixír, 2004. október, 10-12. old.

Az élet minősége

Mai fogyasztói szemléletet erőltető világunkban a gazdagságot elsősorban “anyagi javakban bővelkedés” értelemben értik. Nem is olyan régen szemléletünkben a lelki, szellemi, erkölcsi értékek bősége is hozzátartozott a gazdagsághoz, és az igazi gazdagság az élet minőségében állt.

Az emberi fejlődést azonban ma sem lehet egyedül a jövedelemre leszűkíteni. A pénz nem megfelelő mértéke olyan alapvető emberi életminőségeknek, mint a szabadság, a képzettség, a szabadidő, vagy az egészség. Minden fejlődés és minden életminőség elérésének alapja az emberi képességek kibontakoztatása. Megfelelő egészségi állapot, világismeret és önismeret, képzettség nélkül nem lehetünk azzá, akinek születtünk. Jó közérzetünk, kiegyensúlyozott lelkiállapot, hosszú távú tájékozottság nélkül az emberek nem tudják kibontakoztatni legjobb képességeiket. Kevesen tudják, hogy az emberi fejlődés előrehaladásának, az élet minőségének létezik általánosan elfogadott mértéke, az emberi fejlődési index (EFI; angolul: human development index, HDI). Az EFI három alapja: a várható élettartam, a tudás és az egy főre jutó nemzeti jövedelem. Hogyan mérik a tudást? Elsősorban az alapvető olvasási készség elterjedtségi fokával, és hogy a népesség milyen iskolázottsági mutatókkal rendelkezik.

Élettartam

Az élet hosszúsága nemcsak önmagában vett érték, hanem egyben alapvető feltétele képességeink teljes kibontakoztatásának. A legtöbb emlős várható élettartama a növekedéshez szükséges időnek kb. hatszorosa. Az ember növekedése 20 éves kora körül fejeződik be. Ennek alapján természet szerinti élettartamunk 120 év! És nagyon ritka esetnek kellene lennie, hogy betegségben haljunk meg – ahogy a természetben élő növények, állatok is többnyire végelgyengülésben halnak meg. A várható élettartam közvetve, de szorosan összefügg egészségi állapotunkkal. Egészségi állapotunk pedig erősen függ kulturáltsági színvonalunktól. A kulturáltság egyik nemzetközileg elismert, fontos jellemzője például a cigarettázás mértéke. Amíg a kulturáltabb országokban az egy főre jutó egy év alatt elszívott cigaretták száma alacsony, például Norvégiában 763, addig az Egyesült Államokban ugyanez a szám 2193, hazánkban sajnos még sokkal magasabb: 2 400 – az Európai Unió átlagának másfélszerese! Mindezt annak ellenére, hogy hagyományaink ennél sokkal kedvezőbb helyre jogosítanának, hiszen 1930-ban még a német, francia, angol dohányzási mértéknél sokkal alacsonyabb volt nálunk ez a mutató. A mai cigaretta-fogyasztással a világ szégyenlistájának 4. helyén állunk. Mikor fogunk tenni ez ellen? Tény, hogy az alacsony iskolai végzettségűek, illetve a szakmunkások között van a legtöbb dohányos. Az idő előtti halálozások, amelyek Magyarországon szintén kiugróan gyakoriak, legfőképpen éppen a dohányzás ilyen magas mértékére vezethetők vissza, ahogy azt tudományos kutatások igazolták. Igazolták azt is, hogy a szívinfarktus előfordulása 1 évvel a cigaretta elhagyása után csaknem a felére csökkent azokhoz viszonyítva, akik nem mondtak le a füstölésről. A cigaretta rendszeres fogyasztói felének halálát okozza! Az alkoholfogyasztásnak betudható halálozás nálunk 2,4-szer magasabb, mint az EU országokban. A 18-24 éves férfiak 48%-a dohányzik. És mind a dohányzás, mind az alkoholfogyasztás tovább nő, ahelyett, hogy csökkenne!

Elhízás

Társadalmi szinten az étkezési kultúrával függ össze az elhízás. Az Egyesült Államokban a felnőttek több mint 60%-a túlsúlyos, és ez elsősorban a kóla-hamburger-„kultúrával” magyarázható. Friss hír, hogy Morgan Spurlock filmjét (Super Size Me) hazánkban ingyen nézhetik meg a középiskolások. Spurlock képes volt egy egész hónapon át gyorsétterem-hálózatban reggelizni-ebédelni-vacsorázni. A kísérlet elején és végén alapos orvosi vizsgálatnak vetette alá magát. Az eredmény megrázó volt. Világsikert aratott világsikert aratott dokumentumfilmje bemutatja, hogyan lett az egészséges és életerős, kielégítő szexuális életet élő 33 éves férfiból egyetlen hónap leforgása alatt egészségi problémákkal, depresszióval és majdnem teljes impotenciával küzdő emberi ronccsá. Az orvosok diagnózisa szerint a fiatalember az első hét után közel öt kilós súlynövekedéssel “büszkélkedhetett”, s ez a szám több mint 11 kilóra nőtt a hónap végére. Koleszterinszintje egyharmadával emelkedett meg, s már a harmadik héten súlyos májkárosodás alakult ki nála. Másrészt olyan híreket is hallani, hogy aki éveken át hetente háromszor-ötször gyorsétteremben étkezik, nagy valószínűséggel rákot kap. Amerikában, a gyorsétkezés elterjedtsége miatt minden harmadik gyermeknél lerakódásokat találtak az érfalakon, az ötéves gyermekek érfalán is! Svédországban már törvényt hoztak, büntetőáfával védekeznek az amerikai élelmiszerek ellen.

Szintén a kultúra, az életminőség és az egészség összefüggését mutatják a tévénézési szokások. Nemzetközi tudóscsoport több évtizedes felmérése kimutatta, hogy amíg a naponta egy óránál kevesebbet tévéző tizenéves lányok későbbi életükben jellemzően nem követnek el fizikai erőszakot (0%), addig a naponta 3 óránál többet tévéző tizenéves fiúknál az erőszakosság hihetetlen mértékben megugrik, 45%-ra! Gondoljuk el, ha minden gyerek 3 órát tévézne, maga is károsult lenne, és persze az is, akin elköveti a fizikai erőszakot, és így a társadalom 90%-a a tévézés által kiváltott fizikai erőszak áldozata lenne! Ennek fényében különösen ijesztő, hogy a magyar nyolcadikosok minden országot „”megelőznek” a tévézés szégyenlistáján: 33%-uk 3-5 órát, 15%-uk pedig 5 óránál is többet bámulja a dobozt naponta! A Lancet, a világ egyik vezető orvosi lapja 2004 júliusában megírta, hogy akik gyermekkorukban napi egy óránál többet tévéznek, már húszas éveik derekára betegek lesznek. A sokat tévézők megszokják, hogy a legnemesebb értékeket jelző szavakat reklámokban hallják vissza, és ez könnyen lelki kiüresedéshez is vezethet. Annak a társadalomnak, amelyben már a huszonévesek is betegek, sokkal többet kell költenie az egészség helyreállítására. Mikor vesszük tudomásul, hogy tennünk kell életünk minőségének javításáért?

Ebben az egészségi környezetünket és kultúránkat rendkívülien károsító környezetben különösen sajnálatos, hogy az egészségügy ráfordításai hazánkban az 1990-es évet 100%-nak tekintve a rákövetkező években 89, 68, 64, 70, 59, 55, 54,5%-ra csökkentek, és a 2003-ra ígért 7,6%-os bővülés helyett újabb 17%-os csökkenés következett be.

Iskolázottság

Életminőségünk másik alapvető tényezője az iskolázottság. Az oktatás eredeti feladata, hogy lehetővé tegye az emberek legjobb képességeinek, választásaiknak, választási tudatosságuknak kiteljesítését. A gyakorlati életben való olvasásképtelenség az Egyesült Államokban annak a finn értéknek a kétszerese, amely a skandináv államok közül a legalacsonyabb. Az általános iskolába beiskolázás tekintetében az USA szintén elmarad a skandináv országoktól, akárcsak az iskolázásra jutó GDP-hányad tekintetében. Amíg az EU fejlett országaiban a lakosság több mint 80%-nak van középfokú végzettsége, Magyarországon ez az arány 2001-ben 39,5% volt. Jellemző, hogy az 1990-es évhez viszonyítva 2001-re a központi költségvetés oktatási kiadásai 28%-kal, a GDP 3,1%-ára csökkentek! A felsőfokú oktatásban még nagyobb az elmaradás. Amíg a finn egyetemisták 10%-a kerül a diplomázás után doktori iskolába, a magyaroknál ez az arány csak néhány ezrelék (kb. ötvenszeres elmaradás!). A tudományos kutatók aránya a lakosság létszámához képest hazánkban az EU-átlag harmada. Mindez teljesen indokolatlan, hiszen hazánk kultúrája hagyományosan az európai átlag feletti (egyelőre). A felmérések szerint diákjaink a természettudományokban a világ 38 országa közül a harmadikok, matematikában a kilencedikek. Diákolimpiákon rendszerint az első tíz között szerepelünk matematikából, fizikából, kémiából éppúgy, mint sok egyéb téren. Világszerte elismert alapvető tény, hogy az emberi fejlődés motorja az emberi tőkébe beruházás. Az iskolák mindenki számára elérhetősége alapvető feltétele az iskolázás magas társadalmi értékének. Az egészségügy jó színvonala pedig csak azt biztosítja, hogy teljes munkaképességünknek legyen lehetősége elérnie legnagyobb potenciálját, egész élettartamunk alatt.

Képzeljük el a társadalmat családunk hasonlatosságára. Gyermekeink még kicsik, de ez nem azt jelenti, hogy képzésükre, egészségükre kevesebb figyelmet és költséget kell fordítanunk. Éppen fordítva: éppen mert kicsik, mert elmaradtak a fejlődésben hozzánk képest, ezért kell oktatásukra, egészségükre még jobban odafigyelnünk, hogy egészséges, ép lelkű, önálló életvezetésre alkalmas, tájékozott, művelt felnőttek lehessenek belőlük, aki képesek a mai embertelen világ károsító hatásai között is épen és egészségesen megmaradni, dolgozni, családot alapítani és gyermekeiket nevelni. Családunk gazdagságát nem mérhetjük kizárólag az összjövedelemmel – ha közben várható élettartamunk rövid, egészségi állapotunk rossz, lelkiállapotunk kiüresedett, gyermekeink a tévé előtt ülve erőszakot néznek és kiüresedve erőszakossá válnak. Ugyanazzal az elszántsággal, amivel az anyagi gazdagságra tettük fel az életünket, kellene dolgoznunk megfeszített erővel életminőségünk javításán: egészségi állapotunk és műveltségi állapotunk, egyéni és közállapotaink javításán.

Grandpierre Attila

/ Pszichológia

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárom